Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisváros szélén egy kedves család, akiknek volt egy különleges kutyájuk. Ő volt Mogyoró, a barna, göndör szőrű, ragyogó szemű kiskutya. Mogyoró nem csak azért volt különleges, mert mindig vidám volt, vagy mert mindenkit szeretett a környéken, hanem azért is, mert szinte egész nap horkolt. Horkolt alvás közben, horkolt, ha csak pihent a kedvenc takaróján, sőt, néha még játék közben is hallatszott egy-egy halk horkantás.
A család, akik nagyon szerették őt, gyakran mosolyogtak rajta. „Hallod, anya, megint elkezdte Mogyoró a horkolást!” nevetett fel Lili, a legkisebb. „Biztosan nagyon mélyen álmodik éppen!” mondta anya, és megsimogatta a kutyus puha fejét.
Mogyoró horkolása azonban nem volt mindig ilyen vicces. Szomszéd Pali bácsi például sokszor panaszkodott. „Ez a kutya úgy horkol éjjel, mint a mozdony!” mondta bosszúsan, amikor reggel találkozott a családdal a kapuban. Apa mindig csak mosolygott. „Ugyan már, Pali bácsi, egy kis horkolás senkit sem zavarhat meg!” De néha ők maguk sem tudtak tőle aludni, mert Mogyoró olyan hangosan horkolt, hogy az egész házban hallani lehetett.
Egyik nap, amikor Lili kíváncsian nézte, ahogy Mogyoró békésen szundikál és horkol, megkérdezte: „Anya, miért horkolnak a kutyák?” Anya elgondolkodott. „Sok oka lehet, kicsim!” válaszolta. „Lehet, hogy Mogyoró túl fáradt, vagy csak rossz pózban fekszik. Néha a rövid orrú kutyák is többet horkolnak. Vagy egy kicsit meg van fázva.”
Lilinek ez tetszett, de elhatározta, hogy utána jár, mit lehet tenni, hogy Mogyoró kevesebbet horkoljon. Először puhább párnát tett a kutyus feje alá, hogy kényelmesebben tudjon aludni. „Próbáld ki ezt, Mogyoró!” mondta, és megsimogatta a kutya hátát. Másnap éjjel úgy tűnt, kicsit halkabban horkol, de még mindig nagyokat szuszogott.
Apa is segített. Amikor este Mogyoró lefeküdt, kinyitotta az ablakot, hogy friss levegő jöjjön be a szobába. „Lehet, hogy jobban szellőzik a szoba, és akkor Mogyoró is könnyebben kap levegőt.” mondta, miközben becsukta az ajtót.
Ahogy telt-múlt az idő, a család egyre jobban megszokta Mogyoró horkolását, de azért szerették volna tudni, minden rendben van-e a kedvencükkel. Elvitték hát állatorvoshoz. A rendelőben Doktor Ilona néni kedvesen fogadta őket. „Nos, Mogyoró, halljuk csak azt a híres horkolást!” mondta mosolyogva, miközben megsimogatta a kutya fejét.
A vizsgálat után az állatorvos megnyugtatta a családot. „Nincs komoly baj. Mogyoró egészséges! Néhány kutya egyszerűen hajlamosabb a horkolásra. Figyeljetek rá, hogy ne legyen túlsúlyos, aludjon kényelmes helyen, és ha nagyon hangos lesz, akkor szóljatok, de most nincs ok aggodalomra.”
A család megkönnyebbült, és hazafelé menet Lili boldogan ölelte át Mogyorót. „Látod, te vagy a világ legjobb horkoló kutyája!” mondta nevetve. Attól kezdve, ha Pali bácsi panaszkodott, anya csak ennyit mondott: „Azért horkol ilyen boldogan, mert szeretik őt!” És mindenki elmosolyodott.
A család megtanulta, hogy mindenki más, és mindenkit lehet szeretni úgy, ahogy van. Ha valaki másképp viselkedik, vagy valami szokatlan dolgot csinál – mint Mogyoró a horkolásával – attól még ugyanolyan szerethető. Sőt, ezek a különlegességek tesznek mindenkit igazán egyedivé és kedvessé.
A történet végén, amikor Mogyoró este újra belekezdett a horkolásba, Lili egy puszit adott a fejére, és suttogva azt mondta: „Jó éjt, Mogyoró! Álmodj szépeket, és horkolj csak, ahogy szoktál! Mi mindig szeretni fogunk.”
Így történt, hogy egy kutya, aki folyton horkolt, megtanította a családját a szeretetre, türelemre és a különbözőségek elfogadására.
Így volt, igaz volt, mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
