Ismerkedjünk meg a mosolygós méhecskével!
Volt egyszer egy aprócska méhecske, akit Mirának hívtak. Mira nem volt különlegesebb a többi méhnél, csak éppen mindig mosolygott. Míg társai néha morcosan vagy fáradtan zümmögtek, Mira arcán mindig ott ült a kedves, ragyogó mosoly.
Egy nap, amikor a nap sugarai vidáman szaladtak végig a réten, Mira korán ébredt a kaptárban. Kibújt a puha viaszsejtből, és máris mosolyogva köszöntötte a többi méhecskét. – Jó reggelt, kedvesek! – csilingelt hangja. – Milyen szép napunk van ma!
Mira mosolya mindenkit jókedvre derített, még az öreg, morcos Bodza méhet is. Bodza bácsi mindig azt morogta, hogy túl sok a munka, de Mira mosolyától még ő is elfelejtett zsörtölődni.
Miért mosolygott mindig ez a különleges méh?
Egyszer az új kis méh, Lili, kíváncsian odaszállt Mirához. – Te miért mosolyogsz mindig? – kérdezte halkan, mert félt, hogy kinevetik a kérdése miatt. Mira barátságosan rámosolygott. – Azért mosolygok, mert a világ szép, és a mosoly olyan, mint egy varázslat. Ha mosolygok, a szívem meleg lesz, és a barátaim is boldogabbak tőle.
Lili elgondolkodott, majd megpróbált ő is mosolyogni. Nem volt olyan könnyű, de Mira bátorítóan nézett rá. – Nem baj, ha néha nehéz – mondta Mira. – De ha próbálkozol, a mosolyod előbb-utóbb igazi lesz.
Barátok, kalandok és vidám pillanatok az erdőben
Aznap a méhecskék együtt indultak nektárt gyűjteni. A réten sok színes virág nyílt, s a nap is melegen sütött. Mira vezetésével a kis csapat vidáman zümmögött virágról virágra. Egyszer csak egy kicsit borúsabb felhő úszott a nap elé, és a virágok elbújtak.
Lili nagyon megijedt. – Mi lesz, ha nem találunk elég nektárt? – kérdezte remegő hangon. Mira azonban csak mosolygott. – Nézzünk körül, biztosan találunk megoldást!
A méhecskék keresgélni kezdtek, és hamarosan egy bokor alján csodaszép, illatos virágokat találtak. Mindenki boldogan szállt le rájuk, és gyűjteni kezdte a nektárt. – Látod? – súgta Mira Lilinek. – Ha nem adjuk fel, észrevesszük a szépet akkor is, ha nehéznek látszik minden.
Hazafelé menet találkoztak a szomorú Csigával, aki elvesztette a házát. Mira rögtön odaszállt hozzá, és barátságosan mosolygott. – Ne búsulj, Csigácska! Segítünk neked megtalálni a házadat! – mondta. A méhecskék összefogtak, és végül a bokor tövében találták meg a csigaházat. Csigácska hálásan nézett rájuk, főleg Mirára. – Köszönöm, hogy segítettetek! – mondta boldogan.
A méhecske mosolyának titka és ereje
Az erdő lakói hamar megismerték Mira kedves természetét. Mindenki tudta, hogy ha valaki szomorú vagy magányos, Mira odarepül hozzá, és megajándékozza egy barátságos mosollyal. Egyszer még a mogorva Süni is elmosolyodott, amikor Mira köszöntötte. – Nahát, azt hittem, nem tudok mosolyogni! – csodálkozott Süni. – De a te vidámságod rám is átragadt.
Mira titka egyszerű volt: szívből szerette az erdőt, a barátait, és minden nap talált valami jót, amiért érdemes volt mosolyogni. Akkor is mosolygott, ha fáradt volt vagy ha valami nem sikerült elsőre. Mert tudta, hogy a mosoly nemcsak neki lesz jobb tőle, hanem másoknak is.
Mit tanulhatunk a mindig vidám méhecskétől?
Mira története gyorsan elterjedt az erdőben. A kis méhecske megtanította mindenkinek, hogy a szeretet, a barátság és a mosoly csodákra képes. Ha valaki rosszkedvű, egy kedves szó vagy egy barátságos mosoly könnyen felvidíthatja. És soha ne felejtsük el: ha összefogunk, mindent meg tudunk oldani, ahogy a méhecskék is tették a csigaházzal.
A gyerekek, akik hallották Mira meséjét, este ők is mosolyogva bújtak ágyba. Hiszen tudták, hogy a jókedv és a szeretet minden napot szebbé tesz.
Így volt, így nem volt, ez ilyen mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
