Mikulás nagy napja és a különleges kesztyű története
Egyszer, egy havas decemberi reggelen, a Mikulás a Télapó-házában ébredezett. Az ablakon át vastag hópelyhek szállingóztak, és mindenhol csendes békesség honolt. A Mikulás álmosan nyújtózkodott, majd eszébe jutott, hogy elérkezett az év egyik legfontosabb napja: az ajándékosztás napja!
Miközben a piros kabátját, csizmáit és meleg sapkáját kereste, a manók már sürögtek-forogtak körülötte. „Minden készen áll, Mikulás uram!” szólt Csengő, a legrátermettebb manó. „Már csak a kesztyűdet kell felvenned, és indulhatunk!” Mikulás azonban csak a bal kesztyűjét találta.
Egy titokzatos reggel: hová tűnt a kesztyű?
A Mikulás nagyot sóhajtott, majd elkiáltotta magát: „Valaki látta a jobb kesztyűmet?” A manók megálltak, és a fejükre csaptak. „Biztos ott van valahol, ahol hagytad!” mondta Csilingelő, a legkisebb manó.
De a kesztyű nem volt sem a kandalló mellett, sem a szánban vagy a zsákok között. A Mikulás nagyon elkeseredett, mert ez a kesztyű nem akármilyen volt. Ezt még a nagymamájától kapta, aki azt mondta: „Ez a kesztyű mindig melegen tartja a szívedet is, ne csak a kezedet!” Nélküle a Mikulás nem indulhatott el ajándékot osztani, hiszen a hóban nagyon fázott volna a keze, és a csodakesztyű nélkül mintha a szeretetet is nehezebb lett volna átadni.
Segítők érkeznek: manók és gyerekek nyomoznak
„Ne aggódj, Mikulás!” mondta határozottan Csengő. „Mi, manók, mindent megtalálunk! De ha mégsem, kérjük a gyerekek segítségét is.” Az ablakhoz rohantak, és egy varázscsengettyűvel hívó jelet küldtek a falu gyerekeinek.
Hamarosan három bátor kisgyerek, Anna, Marci és Bence érkezett szánkóval. „Mikulás, segíthetünk megkeresni a kesztyűt?” kérdezte Anna csillogó szemekkel. „Hát persze, gyerekek! Nélkületek nem boldogulnék” mondta hálásan a Mikulás. „Kezdjük a keresést a hófödte erdőben, hátha ott hagytam el, amikor tegnap körbejártam a rénszarvasokat!”
A kesztyű nyomában: kalandok a hófödte erdőben
A bátor kis csapat elindult a hóban. A manók vidáman csengettyűztek, a gyerekek hangosan nevetgéltek, miközben minden bokrot, fát és hókupacot átkutattak. Egyszer csak Marci felkiáltott: „Nézzétek, itt egy apró, piros szál!” Bence felemelte, és mind látni vélték, hogy az bizony Mikulás kesztyűjéből származik.
Elindultak a szál nyomán, de hamarosan egy mókus állta útjukat. „Keresitek a piros, puha dolgot? Az én odúm előtt is láttam valamit!” mesélte a mókus. „Segítesz nekünk, kedves mókus?” kérdezte Anna, mire a mókus boldogan bólogatott, és vezette a csapatot a nagy tölgyfához.
Amikor odaértek, a fa alatt egy kis hókupacban megcsillant valami piros. „Ott van!” kiáltották egyszerre a gyerekek és a manók. De a kesztyű valahogy beakadt egy faágba, és nem lehetett könnyen elérni. Marci gyorsan felmászott, és óvatosan leemelte a kesztyűt.
Megkerül a kesztyű – Mikulás újra útra kel
A Mikulás boldogan húzta fel a régi, meleg kesztyűt, és mindenkinek megköszönte a segítséget. „Nélkületek nem sikerült volna megtalálnom! Tudjátok, ez a kesztyű nem csak a kezemet, hanem a szívemet is melegíti, mert benne van a szeretet, amit adok és kapok tőletek.” A gyerekek mosolyogtak, a manók csengettyűztek, és még a mókus is örült, hogy részt vehetett a nagy kalandban.
Indult is a Mikulás, hogy minden gyermekhez elvigye az ajándékokat és a szeretetet. A gyerekek és a manók sokáig integettek utána, és mindannyian úgy érezték, hogy ez volt a legszebb Mikulás-nap, mert együtt segítettek, figyelmesek voltak egymással, és megtapasztalták, hogy a szeretet és a jóság minden akadályt legyőz.
Így volt, igaz is volt, mese is volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
