Egy különleges elefánt története: mindig mosolyog
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy, szürke elefánt, akit mindenki csak úgy hívott: Nevető Elefánt. Nem azért kapta ezt a nevet, mert valamikor egyszer nevetett, hanem mert ő volt az a dzsungelban, aki soha, de soha nem hagyta abba a nevetést. Akár sütött a nap, akár csepergett az eső, Nevető Elefánt mindig mosolygott, és harsány kacagása betöltötte az egész erdőt.
A többi állat gyakran összegyűlt a nagy fa alatt, ahol Nevető Elefánt szeretett pihenni. Ott volt Kicsi Majom, aki kíváncsian kérdezte:
– Mondd csak, Elefánt, miért nevetsz mindig? Nem unod soha?
Nevető Elefánt csak még nagyobbat kacagott.
– Egyszerűen csak jó kedvem van, Majom barátom! – mondta bólogatva. – A világ tele van csodával, és én szeretem észrevenni őket.
Hogy kezdődött az elefánt véget nem érő nevetése
Volt egyszer, réges-régen, egy nap, amikor Nevető Elefánt még szomorú volt. Akkoriban minden apró gond miatt bánkódott, és úgy érezte, a világ nem is lehet szép hely. Egy reggel azonban valami különös történt. Egy kismadár, Pici Rigó, leszállt mellé, és megszólította.
– Miért vagy olyan szomorú? – kérdezte a rigó.
– Mert annyi minden rossz dolog történik – sóhajtott az elefánt.
– De gondoltál már arra, mennyi szép dolog is történik minden nap? – csicseregte Pici Rigó. – Ma például láttam, ahogy egy kis virág kibújt a földből!
Nevető Elefánt ekkor elmosolyodott. Rájött, hogy nem csak rossz dolgok léteznek, hanem sok-sok jó is. Ettől a naptól kezdve elkezdte keresni a jó dolgokat, és minél többet fedezett fel, annál többet nevetett.
A dzsungel lakói és az elefánt vidámsága
Az elefánt nevetése ragadós volt. Ahányszor csak kacagott, a közelben lévő állatok is jobb kedvre derültek. A teknős, aki mindig komoly volt, egyszer csak mosolyogni kezdett. A papagáj, aki gyakran morgott, egyszer csak felnevetett. Sőt, még a mogorva tigris bajsza alatt is megjelent egy halvány mosoly.
Egy napon az állatok úgy döntöttek, hogy megpróbálnak rájönni az elefánt titkára. Összegyűltek a vízesésnél, és megkérdezték tőle:
– Mondd meg nekünk, Elefánt, hogy lehet, hogy mindig ilyen jókedvű vagy? Nem haragszol soha senkire? Nem bánkódsz néha?
– Néha nekem is vannak rossz napjaim – mondta, és egy pillanatra elkomolyodott. – De mindig megpróbálom észrevenni a jót. Ha valaki megbánt, akkor is megpróbálok megbocsátani, mert tudom, hogy mindannyian néha hibázunk.
Milyen titkot rejt az elefánt állandó jókedve?
Az állatok kíváncsian hallgatták. Kicsi Majom rákérdezett:
– De hogyan lehet mindig szeretettel gondolni mindenkire?
Nevető Elefánt elmosolyodott, és azt mondta:
– Próbáljatok meg ti is jót tenni másokkal! Ha valakinek segítetek, vagy csak megajándékozzátok egy mosollyal, akkor a ti szívetek is megtelik örömmel.
A nyuszi, aki eddig bátortalanul hallgatott, halkan megszólalt:
– Próbáljuk ki együtt! Holnap mindannyian teszünk valami jót!
Így is lett. Másnap az állatok segítettek egymásnak: a majom almát hozott a teknősnek, a papagáj megdicsérte a mókust, a tigris játszott a nyuszival. Mindenki boldogabb lett, és valahogy az egész dzsungel hangulata vidámabbá vált.
A nevetés ereje: tanulság az elefánt meséjéből
Attól a naptól kezdve, Nevető Elefánt már nem volt egyedül a nevetésével. Az egész dzsungel sokkal boldogabb hely lett, tele szeretettel és nevetéssel. Az állatok megtanulták, hogy a jókedv, a szeretet és a jóság mindenkiben ott van, csak meg kell találni.
Azóta a dzsungel lakói gyakran emlegetik: aki szeretettel fordul mások felé, annak a szíve is mindig vidám lesz, és a nevetése messze hangzik.
Így volt, így volt, igaz mese volt! Vagy talán mégsem, de ilyen szép mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
