Az erdő mélyén, ahol a fák lombjai aranyló és vörös színekben tündökölnek, megérkezett az őszi szellő. Csöndben, mint egy selyemkendő, végigsuhant az avaron, és minden leveles ágnak, minden elbújt állatnak egy titkos dallamot suttogott. Ez a dal csak ősz végén hallható, amikor a nappalok már rövidülnek, de a természet még mindig mesél.
Misu, a kis nyúl, egy bokor alatt kuporgott, amikor meghallotta az őszi szellő énekét. A szellő halkan dudorászott, ahogy végigsimította Misu bajszát. – Ki vagy te? – kérdezte Misu félve. A szellő nevetve válaszolt. – Én vagyok az őszi szellő, a változás hírnöke. Eljöttem, hogy új ruhába öltöztessem az erdőt, és dalommal felkészítsem a természetet a télre.
Misu ámulva hallgatta, ahogyan a szél játszott a fák ágaival. A mókusok is kíváncsian figyelték a szellőt, amely mindenkihez szólt. – Mit mondasz nekünk, őszi szellő? – kérdezték a madarak, akik már a délre vezető útra készülődtek.
– Olyan dalom van, amelyben benne van a búcsú és a találkozás öröme is – válaszolta a szellő. – Arra tanítalak benneteket, hogy a változás nem mindig szomorú, néha csodákkal teli.
Az őszi erdő tele volt hangokkal. A falevelek susogtak, az avar alatt a sünök motoszkáltak. A szellő minden állatnak más-más mesét súgott. A leveleknek azt mesélte, hogyan táncoljanak az őszi fényben, és hogy nincs mitől félni, ha lehullanak, mert új élet kezdődik a föld alatt.
Misu a szél után futott, hogy hallhassa a többi titkot is. A szellő végigsuhant a fák között, és mindenhol apró üzeneteket hagyott. – Légy kedves a testvéreiddel, oszd meg az eleségedet – suttogta a mókusoknak. A madaraknak azt súgta, hogy bátor szívvel induljanak útra, mert tavasszal visszatérnek majd.
A kis nyúl egy idő után megállt, és csillogó szemekkel nézett fel az őszi szellőre. – Honnan tudod, hogy mi a jó, és mi a rossz? – kérdezte. Az őszi szellő körbefonta Misu fülét, és így válaszolt: – A szeretetből tudom. Minden fa, minden állat, minden ember szívében ott a szeretet, csak néha emlékeztetni kell rá.
A szellő szerette hallani a gyermekek kacaját is. Amikor az erdő szélén játszottak, a szellő táncolni hívta őket. – Gyertek, fogjátok meg egymás kezét, és legyetek jók egymáshoz – susogta. A gyerekek, bár nem értették pontosan a szavakat, érezték a szívükben, hogy valami fontosat mond nekik a szél.
Barni, a kis őzike, éppen almát keresett a fa alatt. Meghallotta Misu lelkendezését. – Te is hallottad a szellő dalát? – kérdezte. – Igen! – válaszolta Misu vidáman. – Azt mondta, a legfontosabb a szeretet és a kedvesség. Barni elmosolyodott, és megosztotta Misunak az almáját.
Ahogy múltak a napok, a szél még sokszor végigsuhant az erdőn. A kis állatok megtanulták, hogy a változás nem csak búcsú, hanem új kezdet is. Az erdő lakói szívesen segítették egymást, és minden nap emlékeztek az őszi szellő titkos dalára.
Egy este, amikor a nap már elbújt a dombok mögött, a szél utoljára megsimogatta Misu bundáját. – Vigyázz magadra, kis nyúl! – suttogta. – A szeretet és a jóság mindig hazavezet. Misu boldogan tért vissza a bokor alá, és álmodott az őszi szellő titkos daláról.
Így volt, igaz volt, mese volt! Talán igaz sem volt, de ilyen szép mese volt! Az őszi szellő titkos dala megtanít bennünket szeretni, jónak lenni, és hinni abban, hogy a változás is hozhat örömet. Ha jól figyelünk, talán mi is meghalljuk a szellő titkos énekét a lehulló levelek között.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
