Egyszer volt, hol nem volt, egy puha mohapárnával borított erdei tisztáson született egy aprócska csiga. Nem volt különlegesebb, mint a többi, legalábbis első ránézésre. A neve Cili volt, és a csigák családjában nőtt fel, akik szerették a harmatos reggeleket, a friss leveleket, és az apró, csillogó harmatcseppeket. Ám Cili szívében egy nagy-nagy álom lakott, amit egyetlen más csiga sem mert még kimondani sem.
Egy tiszta éjszakán Cili a hátára fordult, s a sűrű lombok résein keresztül felnézett az égre. A csillagok szikráztak és ragyogtak, mint ezer apró lámpás, amelyek mindegyike külön üzenetet hordozott. "De jó lenne elérni őket!" sóhajtotta. "Olyan messze vannak, vajon hogyan jutok el hozzájuk?" A testvérei csak mosolyogtak rajta, azt gondolták, ez csak egy újabb csigás álmodozás. Cili viszont érezte, hogy az ő útja valahová sokkal magasabbra vezet.
Reggelente elindult, és mindig egy kicsit magasabbra mászott a fűszálakon. Egy nap találkozott egy barátságos hangyával, aki éppen ételt cipelt haza. "Hová tartasz, kicsi csiga?" kérdezte. "A csillagokhoz szeretnék eljutni," válaszolta Cili. A hangya elnevette magát, de kedvesen így szólt: "A legfontosabb, hogy mindig előre nézz, és sose add fel!" Egy másik reggelen egy pillangó suhant el mellette, színes szárnyaival integetve. "Ha fáradtnak érzed magad, csak pihenj egyet! Az álmod mindig veled marad," mondta, mielőtt elszállt volna.
Ahogy Cili egyre feljebb kapaszkodott, egyre több akadályba ütközött. A szél néha lesodorta a fűszálakról, máskor egy nagy vízcsepp gördült végig a hátán, és majdnem leesett. Egy alkalommal egy mogorva varangy is megpróbálta elijeszteni: "Hová is sietnél, csiga? Maradj inkább itt a földön, ez a te helyed!" De Cili csak mosolygott, és kedvesen válaszolt: "Én hiszek benne, hogy mindenki oda juthat, ahová a szíve húzza."
Az út fárasztó volt, de Cili soha nem adta fel. Amikor elfáradt, eszébe jutottak a barátai szavai, és újra erőre kapott. Egy különösen sötét éjszakán, amikor már majdnem feladta volna, két bölcs bagoly szállt le mellé a faágra. "Mit keresel te itt, ilyen magasan, kicsi csiga?" kérdezték. "A csillagokhoz akarok eljutni, de nagyon elfáradtam," mondta Cili. "A bátorságod nagyobb, mint hinnéd," szólt az egyik bagoly. "És soha ne feledd: a szeretet és a jóság mindig segít az úton." A baglyok meséltek neki a csillagokról, a sötétről és a fényről, s Cili szíve megtelt melegséggel.
Egy hajnalon, amikor a köd már a földig ért, Cili úgy érezte, mintha tényleg elérte volna a felhőket. A Hold is közel hajolt hozzá, és barátságosan kacsintott egyet. Cili meg is érintette a Hold ezüstös fényét, és boldogan suttogta: "Itt vagyok, álmaim csúcsán!"
A csillagok között új barátokat is talált. Egy kis Meteor nevű csillag, aki gyakran szelte át az eget, barátságot kötött vele. "Gyere, mutatok neked egy titkos csillagösvényt!" mondta. Cili együtt úszott a csillagporral, és érezte, hogy minden álma valóra válhat, ha hisz benne.
De Cili szíve mindig visszahúzott a földre, az otthonhoz. Amikor visszatért a tisztásra, már mindenki hallotta a hírt: ő az a csiga, aki a csillagokig mászott! Kicsik és nagyok jöttek hozzá, hogy meséljen kalandjairól, és Cili szívesen mesélt a szeretet, a jóság és az álmaink követésének erejéről.
A gyerekek este a fűben feküdtek, és Cili történetét hallgatták. "És tényleg megérintetted a Holdat?" kérdezték csillogó szemekkel. "Talán így volt, talán nem, de az biztos, hogy ha hiszel magadban, minden lehetséges!" válaszolta mosolyogva.
Így volt, igaz volt, így volt, talán nem is volt, de ilyen szép mese volt! És emlékezzetek, hogy a szeretet, a jóság és a bátorság mindig segít az álmainkhoz vezető úton.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
