Egyszer, nagyon régen, a forró szavannák szélén, élt egy kicsi elefánt. Őt Emanunak hívták, és bár az elefántok általában nagy családban élnek, Emánu valahogy mindig egyedül érezte magát. Nézte a madarakat, amint együtt repültek, figyelte a majmokat, akik hangosan nevetgéltek a fák ágain, de neki nem volt barátja, akivel megoszthatta volna a napjait. Ezért egy reggel elhatározta, hogy elindul, és barátot keres magának.
Ahogy Emánu sétált az erdő szélén, először egy kis patakhoz ért, ahol egy vidám halacska úszkált fel és alá. – Szia, halacska! – köszönt Emánu. – Szeretnél a barátom lenni?
– Szívesen lennék a barátod – válaszolta a halacska –, de én csak a vízben tudok élni, te pedig a parton jársz. De ne csüggedj, biztos találsz majd valakit!
Emánu továbbment, és egy bokor mögött egy sündisznót talált, aki szorgalmasan gyűjtögetett apró bogyókat. – Jó napot, sünike! – szólt hozzá Emánu. – Olyan jó lenne, ha barátok lennénk.
A sündisznó óvatosan kibújt a bokorból. – Nagyon kedves vagy, de félek, hogy ha játszanánk, véletlenül rád gurulnék, és megszúrnálak a tüskéimmel. De ne add fel, Emánu!
Az elefánt már egy kicsit szomorúan ballagott tovább, amikor hirtelen egy fán egy papagáj kezdett csacsogni. – Hé, nagy füles! Mit keresel itt ilyen egyedül?
– Szeretnék barátot találni – vallotta be Emánu.
– Hát, én egész nap repkedek, énekelek, de néha bizony jó lenne beszélgetni is valakivel – felelte a papagáj.
Emánu felnézett rá, de érezte, hogy a papagáj túl magasan van, ő pedig nem tud repülni.
Ahogy egyre mélyebbre ment az erdőbe, egy nyuszival találkozott, aki éppen sárgarépát majszolt a fűben. – Szia, nyuszi! Játszhatunk együtt? Szeretnék a barátod lenni.
A nyuszi boldogan bólintott. – Persze, játszhatunk fogócskát!
Egész délután kergetőztek, ugrándoztak, és sokat nevettek együtt. A nyuszi gyorsan futott, de Emánu is ügyes volt, és próbált finoman játszani, hogy nehogy megijessze barátját.
Később a nyuszi elmesélte Emánunak, hogy az erdőben mindenki más és más, de mindenkinek szüksége van valakire, akivel megosztja az örömeit és bánatait. – Az igazi barát elfogad olyannak, amilyen vagy – mondta bölcsen a nyuszi.
Emánu ekkor megértette, hogy nem baj, ha valaki nagy vagy kicsi, gyors vagy lassú, hiszen a barátság arról szól, hogy figyelünk egymásra, kedvesek vagyunk, és segítünk, amikor csak tudunk.
Ettől a naptól kezdve Emánu már nem érezte magát egyedül. A nyuszi bemutatta őt a többi állatnak: a mókusnak, a teknősnek és a kis rókának. Mind együtt játszottak, beszélgettek, sőt, egyszer még egy nagy eső elől is együtt bújtak el egy fa alatt. Emánu segített a teknősnek átkelni a patakon, cserébe a mókus megtanította neki, hogyan lehet ügyesen diót keresni.
Az elefánt szíve tele lett örömmel és szeretettel, mert tudta, hogy most már sok barátja van, akik szeretik őt, és akiket ő is nagyon szeret. És bár néha még eszébe jutott a régi magányos napok emléke, már soha többé nem félt attól, hogy egyedül marad.
Így lett Emánuból az erdő egyik legboldogabb lakója, aki mindig figyelt arra, hogy senki ne érezze magát egyedül, és mindenkit szívesen látott a barátság meleg körében.
Így volt, talán igaz is volt, de ha nem, hát mese volt! S ha eljön a következő nap, talán te is úgy döntesz, hogy barátod leszel valakinek, aki most még magányos.
A történet azt tanítja, hogy mindannyian különbözőek vagyunk, de a szeretet, a kedvesség és a figyelmesség segít abban, hogy barátokra leljünk, és hogy soha ne érezzük magunkat igazán egyedül.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
