Ismerkedjünk meg a mindig mosolygó katicával
Volt egyszer egy kis piros katica, akit mindenki csak így hívott: Mosolygó. Mosolygó különleges volt, mert soha, de soha nem lehetett látni szomorúnak. Mindig vidáman járt-kelt a réten, apró pöttyei úgy ragyogtak, mintha csupa nevetésből lettek volna. Ha a nap sütött, Mosolygó még szélesebben mosolygott. És ha esett az eső, ő akkor is mosolygott, csak éppen egy apró fűszál alatt húzódott meg, hogy ne ázzon el a pöttye.
Egy napon a rét lakói kíváncsiak lettek: vajon mitől ilyen derűs ez a kis katica? A méhek, a tücskök, meg a kis hangyák is gyakran összesúgtak, amikor Mosolygó elhaladt mellettük.
Egy vidám nap a réten: új barátok érkeznek
Egy szép tavaszi reggelen új vendégek érkeztek a rétre: három kíváncsi pillangó, akik messzi tájakról repültek ide. A pillangók csodálták a rét színeit, de hamar észrevették a mindig mosolygó katicát.
– Nézzétek, milyen vidám ez a kis bogár! – súgta az egyik pillangó, Lili.
A másik pillangó, Bence, bátran odarepült Mosolygóhoz.
– Szia, kis katica! Hogy hívnak téged, és miért mosolyogsz mindig? – kérdezte.
Mosolygó csak kacagott, és így felelt:
– A nevem Mosolygó, mert mindig örülök valaminek. Olyan jó érzés mosolyogni, és így minden szebbnek tűnik!
A harmadik pillangó, Panni is megérkezett, és együtt szaladtak, repültek, ugrándoztak és játszottak a réten. Hamarosan a többi rétlakó is kíváncsian nézte őket, és csatlakoztak a játékhoz: a cincérek, a szöcskék, sőt, még az öreg csiga is.
Miért mosolyog folyton a kis piros katica?
A rétlakók egyre inkább szerették volna megtudni Mosolygó titkát. Egy délután, amikor a nap már alacsonyan járt, a kis tücsök Tamás odament hozzá.
– Mosolygó, mondd el nekünk, hogyan tudsz mindig ilyen jókedvű lenni?
Mosolygó a földre ült, és köré gyűltek a barátai.
– Tudjátok, nekem is vannak rossz napjaim. Néha borús az idő, néha eltöröm a lábam, néha megbotlok egy nagy fűszálban. De mindig arra gondolok, hogy mennyi szép dolog van körülöttem: a napfény, a virágok, a barátaim. Ha mosolygok, valahogy könnyebb elviselni a nehézségeket is.
A kis hangya, Anna így szólt:
– De mi van, ha valami nagyon rossz történik?
Mosolygó elgondolkodott, majd megsimogatta Anna hátát.
– Ha valami rossz történik, akkor is segíthet egy mosoly. Nem old meg mindent, de jobb kedvre derítheti azt, akinek szüksége van rá.
A mosoly ereje: segítség a bajba jutottaknak
Egy napon a rét fölött sötét felhők gyülekeztek, és a szél is erősen fújni kezdett. A kis pillangók riadtan kerestek menedéket, de az egyikük, Panni, beleakadt egy pókhálóba. A többiek nagyon megijedtek, és senki sem tudta, mit tegyen.
Ekkor Mosolygó odasietett, s közben is mosolygott.
– Ne félj, Panni! Itt vagyok, segítek! – mondta bátorító hangon.
A kis katica óvatosan kiszabadította a pillangót. Panni könnyes szemmel nézett Mosolygóra.
– Köszönöm, Mosolygó! Te sosem félsz?
– Dehogyisnem! – nevetett Mosolygó. – De ha mosolygok, bátrabbnak érzem magam, és másokat is meg tudok nyugtatni.
A bajba jutottak hálásan ölelték körbe Mosolygót, és megfogadták: ők is próbálnak többet mosolyogni, mert az mindig segít.
Tanulság: Egy mosoly, ami megváltoztat mindent
Attól a naptól kezdve a réten mindenki mosolygott egy kicsit többet. Ha valakinek nehézsége volt, a többiek egy kedves szóval vagy egy vidám mosollyal segítettek. Mosolygó pedig boldog volt, hogy a példája másokat is jókedvre derített.
És így történt, hogy a rét lakói megtanulták: egy mosoly néha több erőt ad, mint bármi más a világon. Szeretetet és jóságot hoz, és még a legnehezebb napokon is képes szebbé tenni a világot.
Így volt, úgy volt, igaz volt, talán mese volt.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
