Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kedves kis maci, akit Móricnak hívtak. Móric bundája puha volt, mint a bárányfelhő, a szeme pedig mosolygott, akár a nap. Egy szép tavaszi reggelen azonban valami furcsa történt vele: amikor felébredt, egy hatalmas csuklás rázta meg az egész macitestét.
– Csukk! – mondta Móric, miközben a mancsával a pocakját fogta. – Hűha, ez mi lehetett?
Először nem is gondolt semmi rosszra, hiszen mindenkivel előfordul néha, hogy csuklik. Reggelizett egy kis mézes kenyeret, de minden második falatnál egy újabb csuklás szakadt ki belőle.
– Csukk! – hangzott újra, mire Móric csak nevetett magán.
De a csuklás nem múlt el. Sőt, a nap folyamán csak egyre gyakoribb lett, megnehezítve a játékozást is.
Amikor Móric a réten szeretett volna bukfencezni a nyuszi barátaival, a csuklás mindig közbeszólt.
– Csukk! – kiáltott Móric, mire a nyuszik kacagtak, de aztán ők is aggódni kezdtek.
– Móric, minden rendben? – kérdezte Nóri, a legkisebb nyuszi.
– Úgy tűnik, ma velem marad a csuklás – sóhajtott Móric.
A nap végére Móric már nagyon elfáradt a sok csuklásban. Vicces volt eleinte, de később már fárasztotta, hogy sem játszani, sem aludni nem tudott tőle. Elment hát az anyukájához.
– Anyu, mit csináljak? Már egész nap csuklok! – panaszolta.
Anyukája megsimogatta a buksiját. – Ne aggódj, kicsi Móric, együtt biztosan találunk rá megoldást!
Másnap a család és a barátok mind segíteni próbáltak neki. A róka azt tanácsolta, álljon fejen, hátha az segít:
– Próbáld ki, Móric! Én egyszer így szabadultam meg a csuklástól!
Móric óvatosan leült, majd feje tetején egyensúlyozott. Ám a csuklás csak erősebb lett.
– Csukk! – bődült el, mire a róka is elnevette magát.
A nyuszik azt mondták, igyon hét apró korty vizet.
Móric komolyan vette a tanácsot. Lassan, sorban hét kis kortyot ivott, de a csuklás még mindig nem múlott el.
– Csukk! – szólt most már egy kicsit szomorúbban.
A kismadár barátja azt javasolta, hogy ijedjen meg egy nagyot, mert attól néha elmúlik a csuklás.
Nóri nyuszi hirtelen a háta mögé ugrott, és halkan „bú!”-t kiáltott.
Móric megijedt egy pillanatra, de egy újabb csuklás törte meg a csendet.
– Ez sem használt – mondta szomorúan Móric.
A nap már lemenőben volt, amikor Móric apukája leült mellé a réten. – Fiam, a legfontosabb, hogy ne aggódj! Néha a csuklás azért nem múlik el, mert csak erre gondolunk. Próbálj meg inkább mosolyogni, játszani, és ne törődj a csuklással!
Móric elgondolkodott. Leült a barátaival, és közösen énekelni kezdtek egy vidám dalocskát. Hamarosan már annyira belefeledkezett a játékba és a nevetésbe, hogy el is felejtette a csuklását.
Egyszer csak észrevette: már régóta nem csuklott!
– Nézzétek, eltűnt a csuklásom! – kiáltotta boldogan.
A barátai felugrottak örömükben, és mindannyian megölelték Móricot.
– Látod, Móric, néha csak egy kis türelem és szeretet kell, no meg a barátok, hogy minden rendbe jöjjön! – mondta az anyukája mosolyogva.
Innentől kezdve, ha Móric néha-néha újra csuklott, már nem ijedt meg. Tudta, hogy a csuklás is elmúlik egyszer, főleg, ha nem aggódik, és körülveszi őt a szeretet.
Így hát Móric és barátai boldogan játszottak tovább, és minden nap felfedeztek valami szépet az életben.
Így volt, úgy volt, volt egyszer egy kis maci, aki megtanulta, hogy a türelem, a szeretet és a barátok mindennél többet érnek. Ez volt a mi mesénk, talán igaz, talán csak mese, de szívből szólt minden kisgyerekhez.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
