Egy különleges kutya története: a víztől való félelem
Volt egyszer egy kicsi faluban egy szelíd, göndör szőrű kutyus, akit Bodzának hívtak. Bodza mindenkit szeretett, szerette a gyerekeket, a meleget, a napfényt, de egyvalamitől nagyon félt: a víztől. Akárhányszor csak megjelent egy tócsa az udvarban, Bodza nagyot ugrott, és messze elkerülte azt.
Gazdája, Marci mindig elcsodálkozott ezen. Egy reggel így szólt Bodzához:
– Bodza, gyere csak, nézd, milyen szépen csillog a kerti patak!
Bodza csak a fejét rázta, és visszahúzódott a házikó árnyékába. Marci megvakarta a füle tövét.
– Mi bajod a vízzel, Bodza? Hisz én is szeretem. Úszni is jó benne, meg pancsolni is.
A víziszony jelei: hogyan ismerhető fel a kutyáknál
Bodzán egyre gyakrabban látszott, hogy feszültté válik, ha csak megérzi a víz szagát. Ha fürdetni próbálták, remegett, sőt, néha még a farkát is a lábai közé húzta. A barátai, a szomszéd kutyák, önfeledten ugráltak bele a patakba, de Bodza a parton maradt, aggódva nézte őket.
A gazdája észrevette, hogy a fürdetés, az eső, sőt, még a tálkába töltött víz is feszültséget okoz Bodzának.
– Bárcsak tudnám, miért félsz ennyire – sóhajtott Marci egy napon.
Mi okozhatja a kutyák vízzel szembeni félelmét?
Egyik nap Marci leült az udvarban, és elgondolkodott.
– Talán Bodzát valami kellemetlen élmény érte kölyökkorában – gondolta. Lehet, hogy valaki túl gyorsan öntötte le vízzel, vagy megijesztette egy nagy hullám.
Az is lehet, hogy egyszerűen nem volt lehetősége játszani és barátkozni a vízzel, amikor még kicsi volt.
Marci úgy döntött, hogy barátságosan, türelmesen fogja segíteni Bodzát.
– Mindenki félhet valamitől – mondta a kutyusnak. – De együtt legyőzhetjük a félelmet!
Lépésről lépésre: segítség a vízhez szoktatásban
Másnap Marci egy kis tál vizet tett az udvarra, és mellé ült.
– Gyere, Bodza, csak nézzük meg együtt! – szólt kedvesen.
Bodza lassan odasomfordált, megszagolta a vizet, aztán hátrébb húzódott. Marci minden nap újra próbálkozott, de sosem erőltette a dolgot.
Egyik este, amikor már majdnem lement a nap, Marci egy kis játékot dobott a víz mellé.
– Mit gondolsz, Bodza, játszunk együtt?
Bodza tétován közelebb ment, végül óvatosan megbökdöste a labdát. A gazdi boldogan dicsérte meg.
– Ügyes vagy, Bodza!
Így telt el néhány hét. Marci egyre nagyobb edényekbe töltött vizet, és néha egy-egy barát kutya is csatlakozott, hogy együtt pancsoljanak. Bodza már nem félt annyira, sőt, egyszer óvatosan beletette a mancsát a vízbe.
Sikertörténet: amikor a kutya leküzdi a félelmét
Egy forró nyári napon Marci úgy döntött, elmennek a közeli tóhoz.
– Mit szólsz hozzá, Bodza? Ma kipróbálhatnád a nagy vizet! – kérdezte biztatóan.
Bodza kicsit aggódott, de látta a többi kutyát, akik boldogan lubickoltak. Lassan, lépésről lépésre közelebb ment a parthoz, Marci pedig végig ott volt mellette.
Egyszer csak Bodza megérezte a víz hűvösét a lábai alatt, és hirtelen már benne is állt a sekély vízben. Egy pillanatra megállt, aztán boldogan csóválni kezdte a farkát.
– Látod, menni fog! – kiáltotta örömmel Marci.
Bodza végül lefröcskölte a gazdáját, és együtt nevettek nagyokat.
Onnantól kezdve Bodza sosem félt többé a víztől. Megtanulta, hogy a félelmeket legyőzni nem is olyan nehéz, ha van, aki szeretettel és türelemmel segít.
Így volt, igaz volt, vagy talán nem is történt meg, de ez bizony egy mesebeli történet! Aki fél, az is bátor lehet, ha barátok és jó szívű segítők vannak mellette. Mert a szeretet, a türelem és a jóság mindig segít átlendülni a nehézségeken.
Így volt, úgy volt, ez volt a mese, talán igaz, talán csak mese volt.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
