Tapsi különös felfedezése a tündérkert szélén
Volt egyszer egy kicsi nyuszi, úgy hívták, hogy Tapsi. Tapsi kíváncsi és kedves nyúlgyerek volt, szerette az erdőt járni, és gyakran álmodozott csodákról. Egy szép tavaszi reggelen, mikor a nap aranyfénnyel szórta be a rétet, Tapsi különös illatot érzett a levegőben. Ez az illat egészen más volt, mint amit valaha is érzett, mintha ezer virág nyílt volna egyszerre.
– Mi lehet ez? – csodálkozott Tapsi, és puha tappancsaival elindult a szag irányába. Sűrű bokrok között bújt át, míg egyszer csak egy különös kerítéshez ért. Azon túl szivárványszínű fények táncoltak, mintha a nap és a hold együtt játszottak volna a virágok között.
Az első találkozás a tündérekkel
Tapsi szíve hevesen dobogott, de a kíváncsisága nagyobb volt, mint a félelme. Óvatosan kidugta orrocskáját a kerítés mellett egy lyukon, és halkan szólt:
– Van itt valaki?
Egy pillanattal később apró kacaj hangzott fel, s az egyik virág kelyhében egy aprócska tündér jelent meg. Szárnyai csillogtak, akárcsak a reggeli harmat.
– Szervusz, Tapsi! – köszönt a tündér. – Én Lilla vagyok, a tündérkert őrzője.
– Honnan tudod a nevem? – ámult el Tapsi.
– Mi tündérek mindent tudunk azokról, akiknek a szívében jóság lakik – mosolygott Lilla.
Titkos ösvények és varázslatos virágok
Lilla tündér intett egyet, és a kerítés hirtelen szétnyílt, hogy Tapsi beférjen. Odabenn a kertben minden virág más színben pompázott, és minden fűszál dallamot zümmögött. Tapsi sosem látott még ilyen szépet.
– Szeretnéd megismerni a kert titkait? – kérdezte Lilla.
– Hűha, de még mennyire! – lelkesedett Tapsi.
A tündérek vezették Tapsit titkos ösvényeken. Az egyik ösvény végén csilingelő harangvirágok nőttek, s ahogy Tapsi megérintette őket, a levegő tele lett kis csillagszikrákkal. Egy másik ösvényen olyan virágok nyíltak, melyekből méz illatú cseppek hullottak a földre. Tapsi belekóstolt, és úgy érezte, soha nem evett még ilyen finomat.
Tapsi próbái: bátorság a tündérkertben
A tündérkertben minden csodás volt, de egyszer csak szomorú hangokat hallottak. Az egyik tündér, Pille, sírt, mert a tündérfűz ágain egy madárka fennakadt, és nem tudott lejönni. A tündérek túl picik voltak, hogy segítsenek.
– Bárcsak valaki segítene! – sóhajtott Pille.
Tapsi nem habozott. Bár egy kicsit félt a magasba felmászni, összeszedte minden bátorságát.
– Ne féljetek, segítek! – mondta határozottan.
Óvatosan a fűz alá ugrott, majd hátsó lábaira állva elérte a madárkát, és óvatosan leemelte. A kis madár boldogan csiripelt, a tündérek pedig tapsoltak örömükben.
– Köszönjük, Tapsi! – ujjongtak körülötte. – Nagyon bátor voltál, és jószívű!
Barátság és búcsú – mit tanult Tapsi a kalandból
Ahogy a nap lassan lebukott a kert mögött, Lilla odalibbent Tapsihoz.
– Most már vissza kell menned a saját világodba – mondta kedvesen. – De ne feledd, amit itt tanultál.
Tapsi egy kicsit szomorúan búcsúzott, de szíve tele volt örömmel.
– Megtanultam, hogy a szeretet és a bátorság mindig segít, és hogy a jó barátok minden csodát együtt élnek át – mondta Tapsi.
A tündérek körbeölelték, majd egy pillanat alatt eltűntek, Tapsi pedig újra az erdőben találta magát, de a szíve örökre megőrizte a tündérkert varázsát.
Így volt, igaz volt, tündérmese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
