Egy különleges béka története a tó partján
Egyszer, nem is olyan régen, egy csendes kis tó partján élt egy zöld és vidám béka, akit Fricinek hívtak. Frici nem volt akármilyen béka. Ő volt az, aki mindig, de mindig a tóba pottyant. Akárhányszor csak elindult valahova, ugrált egy nagyot, és hopp, már bele is esett a vízbe!
A többi állat gyakran csodálkozott rajta. – Hoppá, Frici, te megint vizes lettél! – nevetett rá a szitakötő, Zizi, ahogy elrepült felette. Frici azonban sosem szomorkodott. Kihuppant a partra, megrázta magát, és újra próbálkozott. Mert Frici szeretett ugrálni, még ha néha mellé is ment a dolog.
Miért pottyan folyton a béka a vízbe?
Egyik nap Frici elhatározta, hogy most bizony ügyes lesz és nem pottyan bele a vízbe. Felmászott egy nagyobb kőre, körülnézett, és azt gondolta: – Ezúttal biztos sikerül! – De amikor elrugaszkodott, nyomban csobbanás lett a vége. A halacskák a víz alatt kacagtak. – Frici, te vagy a legjobb ugráló, akit valaha láttunk! – mondták, és körbeúszták.
Frici kicsit elszomorodott. – Miért nem tudok úgy ugrani, mint a többiek? – kérdezte magától. Ekkor odaugrott mellé egy öreg teknős, Tódi, aki mindig bölcs tanácsokat adott.
– Ne bánd, Frici! – szólt barátságosan. – Néha, ha sokszor próbálkozunk, egyszer sikerülni fog. És abban is biztos vagyok, hogy közben sok barátot szerzünk!
Barátok és kalandok a tó körül
Másnap reggel Frici újra nekirugaszkodott. A tóparti nádasban meglátta mókust, Mancit, aki éppen mogyorót keresett. – Szia, Frici! Segítenél nekem átfutni a köveken? – kérte Manci.
– Persze! – kiáltotta Frici, és elindultak együtt. Frici óvatosan ugrált, igyekezett nem a vízbe pottyanni, hogy Mancit ne ijeszsze meg. Ám a harmadik kövön elvesztette az egyensúlyát, és máris a vízben találta magát.
Manci először megijedt, de aztán nevetni kezdett. – Olyan jó veled játszani, Frici! Még ha egy kicsit vizes is leszek! – mondta, és a partra segítette a békát.
A béka tanulságos találkozásai
Egy szép napos délután Frici ismét a tó partján ugrált. Hirtelen egy kis veréb pottyant le az egyik ágról, közvetlenül Frici mellé. – Jaj, leestem! – csipogta a veréb, akit Picurnak hívtak.
– Ne félj! – mondta Frici. – Én is gyakran leesek, de mindig felállok. Segítsek visszaugrani? – kérdezte. Picur bólintott, és Frici óvatosan vezette a kis madarat a bokor alá, majd onnan vissza a fára.
A veréb megköszönte Fricinek a segítséget. – Te mindig segítesz, még ha neked is nehéz! – mondta hálásan. Frici csak mosolygott. – Szeretek segíteni, mert ettől boldog vagyok.
Mit tanulhatunk a béka kitartásából?
A tópart lakói egyre jobban megszerették Fricit. Mindenki tudta, hogy ő az a béka, aki mindig a tóba pottyan, mégis mindig újra megpróbálja. Nem adta fel, és soha nem haragudott senkire, ha kinevették. Sőt, barátságos volt mindenkivel, és ha valakin segíteni kellett, mindig ott termett.
Egy esős nap végén Frici fáradtan ült a tó partján. Ekkor odament hozzá Zizi a szitakötő. – Tudod, Frici, te vagy a legbátrabb béka a tavon! – mondta. – Mert nem számít, hányszor pottyansz a vízbe, mindig mosolyogsz, és sosem adod fel.
Frici elgondolkodott ezen, majd boldogan nézett körbe a barátaira. Rájött, hogy mindegy, mennyiszer pottyan a tóba, mert a kitartás, a kedvesség és a barátság sokkal fontosabb, mint az, hogy mindig sikerül-e a tökéletes ugrás.
Így lett Frici a tópart példaképe. Mindenki szerette őt, mert megtanította az állatoknak, hogy hibázni lehet, de feladni soha nem szabad, és a barátság a legnagyobb kincs.
Hát így volt, így volt, igaz mese volt! Talán nem is volt, de ilyen mese volt! És ha a tó mellett jársz, néha még mindig láthatod Fricit, amint éppen egy nagyot ugrik a vízbe – és mindig mosolyog hozzá!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
