Egy éhes maci kalandjai az erdő közepén
Volt egyszer, az erdő közepén egy kedves, barna maci, akit Marcinak hívtak. Marci nagyon szerette az erdőt, különösen tavasszal, amikor minden zöldellt, és a levegő friss mézillatot hozott. Egyik nap, ahogy a napocska felkelt, Marci nagyot ásított, és érezte, hogy a pocakja korgó hangot ad. „Ó, jaj, de éhes vagyok” – mondta magában.
Elindult hát, hogy találjon valami finomat. Az első bokor alatt édes, lédús málnaszemek várták. Marci csak egy-két szemet akart enni, de olyan finomak voltak, hogy alig tudta abbahagyni. „Mmm, ez nagyon finom!” – kiáltotta vidáman, és máris teli volt a mancsai málnával.
Ahogy tovább bandukolt, talált egy méhkasat is. A méhek éppen otthon voltak, de Marci tudta, hogyan kell óvatosan elcsenni egy kis mézet. Megnyalta a száját, és nagy kanállal kanalazta a mézet a szájába. „Ez aztán az igazi lakoma!” – mondta elégedetten.
Miért kezdett el túl sokat enni a maci?
Marci egész nap csak evett, evett és evett. Mindenhol talált valami finomat: mogyorót, áfonyát, almát és még egy kis sült gesztenyét is. Közben eszébe jutott, amit anyukája mondott egyszer: „Marci, kisfiam, ne egyél túl sokat, mert megfájdul a pocakod!”
De Marci úgy gondolta, egyszer élünk! És most az egyszer igazán jóllakik. Azt is gondolta, talán így nem lesz egyedül, mert evés közben mindig jó a kedve. De valami furcsa érzés kezdett nőni benne, ahogy telt a nap. A szíve mintha kicsit szomorúbb lett volna, mint máskor.
Az evés következményei: pocakfájás és bánat
Amikor Marci este visszaért a kis barlangjába, úgy érezte, a pocakja majd’ kipukkad. „Ó, jaj, ez fáj!” – nyöszörgött. Lefeküdt a puha avarra, de nem tudott elaludni. Morgott, forgolódott, a mancsát a hasára szorította.
Másnap reggel Marci még mindig szomorú volt. Nem volt kedve játszani, nem volt kedve semmihez. Az erdő többi lakója észrevette, hogy Marci nem kacag, nem ugrándozik, mint máskor.
A barátok segítenek a macinak megoldást találni
Ekkor megjelent Lili, a mókus, és megkérdezte: „Mi baj van, Marci? Miért vagy ilyen levert?” Marci sóhajtott. „Túl sokat ettem, és most fáj a pocakom.”
Lili megsimogatta Marci fejét. „Nem baj, mindenkivel előfordulhat. Tudod, hogy a jóból is megárt a sok.” Hamarosan csatlakozott hozzájuk Tóbiás, a nyúl, és Kati, a kismadár is. „Mi segítünk neked, Marci!” – mondták egyszerre.
A barátok együtt sétáltak az erdőben, hogy Marci pocakja jobban legyen. Meséltek vicces történeteket, játszottak fogócskát, és közösen gyűjtöttek egy kis kamillavirágot, amiből Marci teát főzött. A barátai vigyáztak rá és segítettek neki elfelejteni a bánatát.
Tanulságok: Mit tanult a maci a nagy lakomából?
Ahogy teltek a napok, Marci pocakja is meggyógyult, és a kedve is visszatért. Megtanulta, hogy nem jó egyszerre sokat enni, mert abból csak baj lesz. És azt is megtanulta, hogy a barátok mindig segítenek, ha baj van.
Egy este, amikor együtt ültek a nagy tölgyfa alatt, Marci így szólt: „Köszönöm nektek, barátaim! Most már tudom, hogy a szeretet és a mértékletesség sokkal fontosabb, mint a teli pocak.”
„Mi is szeretünk, Marci!” – mondták a barátai, és együtt nevetve nézték, ahogy a csillagok kigyúlnak az égen.
Így volt, igaz volt, mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
