Elefánt Emil különös napja: egy titokzatos cipő
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kedves, nagy fülű elefánt, Emilnak hívták. Emil a dzsungel szélén lakott, egy hűs, árnyas elefántlakban, ahol minden reggel madárfüttyre ébredt, és napjai legnagyobb részét játszással töltötte. Emil nem volt egyedül, sok barátja volt: Zsuzsi zebra, Rikó majom és Panni papagáj. Egyik reggel azonban valami egészen furcsa dolog történt.
Ahogy Emil kilépett az otthonából, észrevett egy különös, piros cipőt a bejárat előtt. Az elefántoknak ritkán van szükségük cipőre, ezért Emil nagyon meglepődött. Körbejárta a cipőt, megszagolta, s még egy kicsit meg is pöckölte a ormányával.
„Ez meg honnan került ide?” csodálkozott Emil hangosan.
„Talán egy óriás hagyta el?” találgatta Rikó majom, aki épp ekkor érkezett egy faágról leugorva.
„Vagy varázslatos cipő lehet!” rikkantotta izgatottan Panni papagáj, aki mindent tudni akart, ami a dzsungelben történt.
A repülő cipő megérkezése az elefántlakba
Emil nem tudta eldönteni, mit tegyen a furcsa cipővel, ezért leült mellé, és elgondolkodott. Közben Zsuzsi zebra is odaért.
„Mi volna, ha kipróbálnád, Emil?” javasolta Zsuzsi.
„De hát csak egy cipő van, és az is túl kicsi nekem!” nevetett Emil.
Ám ekkor hirtelen a cipő magától megmozdult, és Emil ormányára ugrott! Emil ijedtében hátraugrott, a cipő pedig vidáman billegett az ormányán.
„Hűha! Ez tényleg varázslatos!” ámuldozott Rikó.
A cipő ekkor halk, csilingelő hangon megszólalt: „Ne félj, Emil! Én segítek neked repülni! Csak egy dolgot kell kívánnod!”
Emil barátai is tátott szájjal hallgatták a beszélő cipőt.
Emil elhatározza, hogy kipróbálja a varázslatos cipőt
„Repülni szeretnék, de csak ha mindenki velem jöhet!” mondta Emil határozottan.
A cipő csilingelve válaszolt: „Ez igazán szép kívánság! Fogjátok meg egymás kezét, és csukjátok be a szemeteket!”
Barátai összeölelkedtek Emil ormányának tövében, és szorosan egymásba kapaszkodtak. Emil becsukta a szemét, és kimondta: „Repülni akarok a barátaimmal!”
Hirtelen könnyű szellő kerekedett, és Emil úgy érezte, mintha nem is a földön állna. Amikor kinyitották a szemüket, már mindannyian a dzsungel fölött lebegtek!
Repülés a dzsungel felett: Emil első kalandjai
A dzsungel madarai csodálkozva néztek rájuk. Emil még sosem látta ennyire fentről az otthonát. A fák lombja olyan volt, mint egy zöld takaró, és a folyó csillogott a reggeli napfényben.
„De gyönyörű innen minden!” kiáltotta Zsuzsi.
„És mennyi fán lakó barátunk van, akiket földről sosem láthatnánk!” csodálkozott Rikó.
Ahogy repültek, Emil meglátta, hogy egy kis mókuska a folyó túlpartján sírdogál. Azonnal odarepültek hozzá, s Emil megszólította:
„Mi a baj, mókuska?”
„Beleestem a folyóba, s most nem tudok visszamenni a fámhoz!” szipogta a mókus.
Emil lehajolt, ormányával felemelte a mókuskát, és óvatosan visszarepítette a fájához.
„Köszönöm, Emil! Soha nem felejtem el, hogy segítettél!” hálálkodott a kis mókus.
Mit tanult Emil a repülő cipő segítségével?
Ahogy a nap lassan lebukott a dzsungel felett, Emil és barátai visszatértek a földre. A varázscipő csendben megpihent Emil ormányán, majd egy utolsó csilingeléssel eltűnt.
„Ez csodálatos nap volt!” sóhajtotta Emil.
„És lám, a varázslat akkor a legszebb, ha másokon segítünk” mondta bölcsen Zsuzsi.
Emil boldogan nézett körül a barátaira, és tudta, hogy a szeretet, a segítőkészség és a barátság mindennél fontosabbak.
Így volt, úgy volt, lehet, hogy nem is volt, de a szeretet és a jóság mindig igazi varázserő! Ez volt hát Emil, a repülő cipő és a barátság meséje.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
