A Mikulás ezüstharangja legendájának eredete
Volt egyszer, messze északon, ahol az örök hó birodalma kezdődik, egy varázslatos műhely. Ebben a műhelyben dolgozott a Mikulás, és vele együtt sok-sok kis manó, akik egész évben ajándékokat készítettek a gyerekeknek. Egy hideg téli estén történt, amikor a fenyőfák ágai alatt puha hópelyhek táncoltak, hogy egy különös vendég érkezett a műhely ajtajához. Kopogott, majd csendben belépett egy idős asszony, aki fehér köpenyt viselt, és a kezében egy aprócska dobozt tartott.
– Jó estét, kedves Mikulás – mondta az asszony. – Hosszú útról érkeztem, és valami nagyon fontosat hoztam neked.
A Mikulás kíváncsian nézett rá, majd így szólt:
– Üdvözöllek, kedves asszony! Mit rejt a dobozod?
Az asszony mosolygott, és óvatosan kinyitotta a dobozt. Benne egy csillogó ezüstharang feküdt, melynek minden rezdülésében mintha a hópelyhek nevetése csendült volna meg.
Hogyan készült az első ezüstharang a mesében?
A Mikulás elbűvölve nézte a harangot, de kíváncsisága nem hagyta nyugodni.
– Hogyan készült ez a különleges harang? – kérdezte.
Az asszony leült egy kényelmes zsámolyra, és mesélni kezdett:
– Az ezüstharang egy régi barátom, a Télapó manóinak segítségével készült. A világ legrövidebb napján, amikor a fény a leghidegebb sarkokba is eljut, minden jócselekedet egy kis csillámporrá válik. Ezeket a csillámporokat gyűjtöttük össze, s a legnagyobb szeretettel kevertük bele az olvadt ezüstbe. Amikor a harang megszületett, a manók mind körülállták, és jókívánságokat suttogtak a fülébe. Ezért a csilingelése mindig szeretetet és jóságot hirdet.
A Mikulás szíve megtelt hálával, hiszen tudta, hogy ilyen ajándék ritkán érkezik.
Az ezüstharang jelentősége a Mikulás életében
Attól a naptól kezdve a Mikulás minden évben magával vitte az ezüstharangot, amikor útnak indult, hogy ajándékot vigyen a gyerekeknek. Amikor szánja elhagyta az északi műhelyt, megcsörrentette a harangot, s annak hangja bejárta az egész világot. A harang csilingelése emlékeztette a Mikulást, hogy minden gyermek, minden ember szívében ott lakozik a szeretet és a jóság.
– Sosem felejtem el, mennyire fontosak ezek az érzések – mondta a Mikulás egy este a manóknak. – Ez a harang mindig emlékeztet rá.
A manók is szerették hallani az ezüstharang hangját. Amikor reggelente a műhelybe értek, néha csendben odalopakodtak hozzá, és meghallgatták, ahogy apró hangján csilingel. Mindig vidámabbak és kedvesebbek lettek tőle.
Ünnepi hagyományok: harangszó a Mikulással
Évről évre, ahogy közeledett a karácsony, a Mikulás elővette az ezüstharangot. A manók is segítettek, hogy a harang hangja minél messzebbre jusson. A gyerekek szerte a világban néha hallani vélték a csengését, főleg az ablakuk alatt, amikor hó hullt, vagy amikor a kandallóban pattogott a tűz.
Egyik évben a kis Lili, aki nagyon szeretett segíteni másokon, halkan megszólalt:
– Halljátok? Mintha valami csilingelne az éjszakában!
A testvére, Marci megfogta a kezét.
– Ez biztos a Mikulás harangja! Akkor biztosan jók voltunk!
A család összenevetett, és mindannyian boldogan gondoltak vissza azokra a pillanatokra, amikor valakihez kedvesek voltak.
Mit üzen ma az ezüstharang csilingelése?
Az ezüstharang hangja ma is él. Bárhol is vagyunk a világban, ha jók vagyunk egymáshoz, segítünk egy mosollyal vagy egy öleléssel, a harang csilingelése hallhatóvá válik a szívünkben. A szeretet, a jóság és a segítőkészség mindig visszatalál hozzánk, ahogy azt a Mikulás is megtanulta.
Aki ad, az kap is – mondta egyszer a Mikulás. – És néha elég csak egy kis csilingelés, hogy emlékeztessen minket erre.
Így volt, így nem volt, ez volt a Mikulás ezüstharangjának meséje. Talán igaz, talán nem, de aki hallja a csilingelést, annak a szíve biztosan tele van szeretettel!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
