Egy különös este: a Mikulás készülődése
Hó borította a kis háztetőket, amikor a Mikulás a műhelyében készülődött a nagy estére. Kinn a csillagok fényesen ragyogtak, bent pedig a kandallóban vidáman pattogott a tűz. A kis manók szorgosan dolgoztak: csomagoltak, szalagokat kötöttek, utoljára is ellenőrizték a huncutok és jók listáját.
A Mikulás éppen a varázsporos zsákját igazgatta, amikor Füles, a legkisebb manó odalépett hozzá.
– Ugye, idén is mindenkinek jut ajándék? – kérdezte izgatottan.
– Persze, Füles, minden gyerekhez eljut a szeretet és az ajándék! – mosolygott a Mikulás, és megsimogatta a manó buksiját.
Az este lassan elérkezett, a szán megpakolva, a rénszarvasok kíváncsian fújtak. A Mikulás felvette piros kabátját, fejébe húzta a sapkáját, majd elővette a varázslatos pálcáját.
A varázslat, ami nem úgy sikerült, ahogy kellett volna
Ahogy minden évben, most is elmondta a titkos varázsigét, ami lehetővé teszi, hogy egyetlen éjszaka alatt bejárja a világot. Ám valami különös történt. A varázspálca hirtelen megcsúszott a Mikulás kezében, az aranypor pedig egyenesen a zsákba hullott, nem úgy, ahogy szokott.
Egy pillanatra minden elcsendesedett.
– Hoppá! – suttogta Füles. – Ez most biztosan nem volt jó…
A Mikulás megrázta a zsákot, de az ajándékok helyett csak egy kis pukkanás hallatszott, és minden összehúzódott a zsákban. Amikor belenézett, látta, hogy az ajándékok apró gyöngyökké zsugorodtak!
– Jaj, mi lesz most? – sopánkodott Sziporka manó. – A gyerekek így nem kapják meg, amit szeretnének!
A manók tanácsa: hogyan javítsuk ki a hibát?
Sziporka gyorsan összeszedte a csapatot a kandalló köré, és együtt tanakodni kezdtek.
– Valamit ki kell találnunk! – mondta Füles határozottan.
– Talán, ha visszamondjuk a varázsigét… – próbálkozott Mókás.
– Vagy ha segítünk a Mikulásnak szeretettel és összefogással, visszaváltoznak az ajándékok! – csillogott fel Sziporka szeme.
A Mikulás szomorúan nézett végig a varázsgyöngyökön. Eszébe jutott, hogy a gyerekek mindig segítőkészek és jószívűek, talán most ők is tudnának segíteni.
Gyerekek segítsége: közös kaland a Mikulással
Mikulás, a manók és a rénszarvasok elindultak a legközelebbi városka felé. Kopogtattak a kis házak ablakán. Az első ablak mögött Marci lakott, egy bátor kisfiú, aki rögtön észrevette a Mikulást.
– Mikulás bácsi, miért vagy ilyen szomorú? – kérdezte Marci.
A Mikulás elmesélte, mi történt, hogyan csúszott félre a varázslat.
– Segíthetünk valamiben? – kérdezte Marci, és már szaladt is be Lilivel, a húgával.
– Csak annyit kell tennetek, hogy szeretettel gondoltok azokra, akiknek az ajándék szól, és segítetek nekem kimondani a varázsigét – magyarázta a Mikulás.
Marci, Lili, és sorra előbújtak a gyerekek a városkából, mind összegyűltek a Mikulás körül. Fogták egymás kezét, és együtt mondták a varázsigét: „Szeretetből lesz csoda, kis gyöngyből ajándék tova!”
Csodák csodájára, a gyöngyök színes csomagokká alakultak, mindegyiken egy-egy kedves mosoly ült.
– Sikerült! – kiáltották a manók örömmel.
Boldog befejezés: minden ajándék időben célba ér
A Mikulás, hálásan megköszönte a gyerekek segítségét.
– Látjátok, mennyire fontos a szeretet és az összefogás! – mosolygott rájuk.
A szán hamarosan újra útra kelt, a manók integettek, a gyerekek boldogan bujkáltak vissza az ágyukba. Mire a reggel felkelt, minden házban ott lapult a fa alatt az ajándék, éppen úgy, ahogy azt a Mikulás megálmodta.
A Mikulás és a manók pedig soha nem felejtették el ezt a különös estét, amikor a szeretet és a jóság igazi varázslattá változott.
Így volt, így lett, ez egy mese volt, talán igaz sem volt.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
