Egy különös nap a vakond életében: a répa történet
Egyszer volt, hol nem volt, egy nagy tölgyfa alatt, ott, ahol az erdő egyik sarkában a puha földet illatos fű borította, élt egy kedves, fekete bundás vakond, akit mindenki csak Matyinak hívott. Matyi nagyon szerette a kertjét, ahol apró alagutakat ásott, és nap mint nap kincseket keresett a puha föld alatt.
Egy szép, napos reggelen Matyi valami különöset vett észre: a kertje egyik sarkában hirtelen rengeteg-nagyon sok, szép, narancssárga répa nőtt. Matyi csodálkozva nézte a fényes, zöld leveleket és a földből kikandikáló répákat.
– Nahát, honnan került ide ennyi répa? – csodálkozott Matyi, és halkan szimatolni kezdett. – Vajon milyen íze lehet ezeknek?
Miért kezdett a vakond hirtelen rengeteg répát enni?
Matyi egy darabot kihúzott a földből, megtisztogatta, és beleharapott. Olyan ropogós és édes volt, hogy egyszerűen nem tudott ellenállni neki. Aznap reggel már hármat is megevett, délben pedig még többet.
– Mmm, ez csodálatos! – kiáltotta, miközben a bajusza alatt morzsolgatta a répát. – Még sosem ettem ilyen finomat!
Délutánra már annyi répát evett, hogy a pocakja jó nagy lett. De Matyi nem állt meg, hiszen úgy gondolta, ha valami ilyen finom, abból sosem lehet elég!
A túlzás következményei: a vakond kalandjai a kertben
Délután, amikor a nap elkezdett lemenni, Matyi úgy érezte, mintha belül egy hatalmas lufi lenne. Lassan mozgott, és a járatai is szűknek tűntek a nagy pocakja miatt.
– Jajj, ez talán már túl sok répa volt… – sóhajtott.
Elindult a kedvenc alagútján, de a pocakja miatt beszorult. Hiába próbálkozott, nem fért át a szűk járaton.
– Segítség! – kiáltotta. – Beragadtam!
A kert többi lakója felfigyelt Matyi segélykiáltására. Először Panka, a mezei egér dugta be a fejét az alagútba.
– Mi történt, Matyi? – kérdezte aggódva.
– Túl sok répát ettem, beszorultam! – válaszolta Matyi.
– Várj egy kicsit, hívok segítséget! – mondta Panka.
Barátság és segítség: ki segít a vakondnak most?
Panka szólt a sün testvérpárnak, Sári és Samu gyorsan oda is értek.
– Mi történt itt? – kérdezte Sári.
– Matyi beszorult, segítenünk kell kihúzni! – mondta Panka.
Samu és Sári finoman húzni kezdték Matyi lábát, Panka pedig bátorítóan biztatta:
– Gyerünk, Matyi, csak lélegezz nagyokat!
Matyi picit megijedt, de a barátai kedvessége megnyugtatta. Egy-kettő-három, és hopp! Matyi kicsusszant az alagútból, és végre megszabadult a szorult helyzetből.
– Köszönöm nektek, barátaim! – mondta Matyi hálásan. – Nagyon hálás vagyok, hogy segítettetek.
– Ne aggódj, Matyi, ezért vannak a barátok! – mosolygott Sári.
– És legközelebb talán elég lesz kevesebb répa is – tette hozzá Panka, és mindenki elnevette magát.
Mit tanulhatunk a vakond répaevő kalandjából?
Matyi ezután mindig emlékezett rá, hogy a sok jóból is megárt a sok, és hogy barátokkal minden baj könnyebben megoldódik. Soha többé nem evett túl sokat semmiből, és örült, hogy ilyen segítőkész barátai vannak.
Az erdő lakói pedig gyakran mesélték a kisgyerekeknek Matyi történetét, hogy mindenki megtanulja: ha valamit nagyon szeretünk, abból is csak mértékkel együnk, és hogy mindig érdemes segíteni a bajban lévő barátokon.
Így esett, ahogy megtörtént, talán nem is igaz, talán csak mese, de a szeretet és a jóság mindig igaz.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
