Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy pici virágos rét szélén egy különleges kis kaptár, benne pedig egy apró méhecske, akit mindenki Szivárványméhnek hívott. Nem véletlenül kapta ezt a nevet, hiszen szárnyai minden reggel más-más színben ragyogtak: hol pirosban, hol kékben, hol zöldben, ahogy a napfény megcsillant rajtuk.
Egy szép tavaszi nap reggelén Szivárványméh álmosan pislogott ki az ablakon, amikor a bölcs Öregméh odaszállt hozzá.
Mondd csak, Szivárványméh, te hallottál már a fénykosárról? – kérdezte a mély, zümmögős hangján.
Nem, Öregméh, mi az? – csodálkozott a kis méhecske.
A fénykosár egy varázslatos kosár, melybe a nap sugaraiból lehet fonni. Nagy jelentősége van a méhek életében, hiszen benne őrizzük a legfontosabb kincseket: a szeretetet, a barátságot és a segítőkészséget. Ezek nélkül a kaptár nem lenne boldog hely.
Szivárványméh nagyon elgondolkodott. Szeretném én is megtanulni a fénykosár készítését! – kérlelte az Öregméhet.
Ahhoz, hogy fénykosarat fonj, szükséged lesz különleges színekre, szorgos kezekre és jó szívre – mosolygott a bölcs méh. Először is keresd meg a legszebb virágokat a réten!
Így hát Szivárványméh nekiindult, hogy összegyűjtse a rét legszínesebb virágporát. Útközben találkozott Katica nénivel, aki éppen egy árnyékos helyen pihent.
Szervusz, Katica néni! Segítenél nekem virágport keresni a fénykosárhoz? – kérdezte udvariasan.
Persze, Szivárványméh, együtt minden könnyebb! – kacsintott a katicabogár, és együtt indultak tovább.
Ahogy gyűjtögették a színeket, egy szomorú pillangót találtak az egyik bokor alatt.
Miért vagy szomorú, Pillangó barátom? – kérdezte Szivárványméh.
Elveszítettem a legszebb szárnypikkelyemet, most olyan fakó vagyok – panaszkodott a pillangó.
Ne búslakodj! – vigasztalta Szivárványméh. Gyere velünk, segítünk megkeresni! Így hárman már gyorsabban végeztek a virágpor gyűjtéssel, és megtalálták a pillangó szárnypikkelyét is.
Köszönöm, Szivárványméh! – hálálkodott a pillangó. Ezután együtt repültek vissza a kaptárhoz.
Most, hogy megvan minden szín, kezdődhet a fénykosár készítése – mondta Öregméh, amikor hazaértek. Először is vegyetek egy csepp arany napfényt. Aztán fonjátok bele a pirosat a szeretetért, a kéket a hűségért, a zöldet a reményért, a sárgát a boldogságért és a lilát a barátságért.
A három kis barát csapatban dolgozott: Szivárványméh szorgalmasan szőtte a színeket, Katica néni csendben igazgatta a fonalakat, Pillangó pedig óvatosan szórta közéjük a napfényt, hogy minden ragyogjon.
Egyszer csak elkészült a fénykosár: csillogott, sziporkázott, és ahogy a kaptár lakói meglátták, mindenkinek jobb kedve lett. A fénykosár melegséget és örömet árasztott, és a méhek rájöttek, hogy a legfontosabb kincsük mindig is bennük volt: a szeretet és az összetartás.
Szivárványméh büszkén nézett körbe.
Látod, milyen szép lett? – kérdezte Katica néni, miközben megsimogatta a kis méhecske fejét.
Igen, de nélkületek nem sikerült volna! – mondta hálásan Szivárványméh. Megtanultam, hogy ha segítünk egymásnak, minden varázslatossá válik.
Ahogy beesteledett, a fénykosár még jobban ragyogott a kaptárban, és mindenki boldogan zümmögött körülötte. Azóta Szivárványméh és barátai mindig együtt dolgoznak, hogy megőrizzék a rét és a kaptár boldogságát.
A szivárványméh és a fénykosár története azóta is arra tanítja a rét minden lakóját, hogy a szeretet, a barátság és az összefogás a legnagyobb kincs. És bizony, ha mindenki ügyel a virágokra, segít a bajban lévőknek, akkor a jövőben is sok-sok szín és fény lesz a réten, és mindenki boldogan élhet egymás mellett.
Így volt, igaz is volt, vagy csak mese volt – de a szeretet és a jóság mindig valódi marad!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
