Megismerkedünk a piros orrú kiscica történetével
Volt egyszer egy kicsi, puha szürke kiscica, akit mindenki csak Picurnak hívott. Picur egy kis faluban élt, ahol a házak között virágos kertek, zöldellő rétek és játékos gyerekek várták minden nap. Egy dolog azonban különlegessé tette őt: apró, piros orrocskája volt, amit mindenki csodált.
Egy nap Picur játszott a kertben, mikor találkozott a szomszéd kutyussal, Morzsival. Morzsi kíváncsian nézett rá.
Te, Picur, miért olyan piros az orrod? – kérdezte Morzsi.
Nem tudom – válaszolta Picur. – Mindig is ilyen volt. De néha azt érzem, mintha különleges lennék tőle.
A kis barátok úgy döntöttek, hogy elindulnak, és kiderítik, miért piros Picur orra.
Hogyan lett a kiscica orra piros színű?
Ahogy sétáltak a faluban, találkoztak a bölcs bagollyal, Ödön bácsival.
Ödön bácsi, meg tudja mondani, miért piros Picur orra? – kérdezte Morzsi.
Ödön bácsi lejjebb hajolt, és mosolygott.
Az orrod színe titokzatos történetet rejt, Picur. Egy napon, mikor még nagyon-nagyon picike voltál, segítettél egy bajba jutott kismadárnak, aki a bokor tövében sírdogált – mondta a bagoly.
Emlékszem! – kiáltott fel Picur. – A szárnyára ragadt egy darabka gyurma, amit a gyerekek ott hagytak a kertben. Segítettem neki leszedni.
Látod, akkor kapta az orrod a piros színét, amikor szeretettel, gondoskodással fordultál a kismadár felé – mondta Ödön bácsi. – Ez az orrocska mindig is emlékeztet majd arra, hogy milyen jó szívű vagy.
Barátok és kalandok a piros orrú kiscica életében
Picur és Morzsi boldogan sétáltak tovább. Útközben új barátokra tettek szert: Marci, a sündisznó, megmutatta nekik, hogyan kell óvatosan átkelni a vizesárok felett, hogy senki ne ázzon el. Lili, a pillangó, megtanította Picurnak, hogy a kedvesség ragályos: egy mosoly, vagy egy kedves szó mindenkinek örömet szerezhet.
Egy reggel Picur a réten játszott, mikor meghallotta, hogy valaki sír a bokrok között. Egy apró egérke volt az, akinek eltévedt a testvére.
Ne aggódj – mondta Picur. – Segítünk megtalálni!
Morzsi, Marci, Lili és Picur együtt keresni kezdték az egérkét, és hamarosan rá is bukkantak, ahogy egy fa tövében kuporgott. Az egértestvérek örömmel ölelték meg egymást, a kis csapat pedig boldogan indult haza, hisz tudták, hogy egymásra mindig számíthatnak.
Mit tanulhatunk a piros orrú kiscicától?
Picur története hamar elterjedt a faluban, és mindenki példaként állította őt a gyerekek elé. Ha valaki elesett, Picur segített felállni. Ha valaki magányos volt, Picur mellé ült, és dorombolt, amíg a szomorúság el nem múlt.
Egy nap Marci megkérdezte tőle:
Picur, nem unod meg, hogy mindig segítesz másokon?
Nem, Marci – felelte Picur mosolyogva –, mert amikor jót teszek, az én szívem is melegséggel telik meg. A piros orrom pedig mindig emlékeztet rá, hogy a szeretet a legjobb dolog a világon.
A piros orrú kiscica meséje – örömök és tanulságok
Így élt hát Picur, a piros orrú kiscica, sok-sok baráttal, szeretettel és nevetéssel körülvéve. Minden nap tanult valami újat a barátságról, a segítőkészségről és arról, hogy a legnagyobb kincs, amit adhatunk, a szeretet.
Ha egyszer a faluban jársz, és meglátsz egy apró, piros orrú kiscicát, ne feledd: minden jó cselekedet nyomot hagy a világban, néha éppen egy piros orr formájában!
Így volt, úgy volt, igaz mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
