Egy különös szánkó története: az első találkozás
Volt egyszer egy kis faluban egy öreg fészer mögött egy egészen különös szánkó. Nem volt sem aranyból, sem ezüstből, nem ragyogott, mint a királylány koronája, de mégis minden gyerek ismerte. Fából készült, piros volt a csúszótalpa, és mindig mosolygott. Igen, ez a szánkó tudott mosolyogni, legalábbis a gyerekek így látták, mert annyira szerették.
Egyik téli reggelen Tomi és Julcsi a hóesésben siettek a fészerhez. Melléjük csapódott Pötyi kutya is, aki farkával vidáman csóválva szimatolta a friss havat. Amikor kinyitották a fészer ajtaját, a szánkó ott pihent, mintha csak rájuk várt volna.
– Jó reggelt, szánkó! – kiáltotta Tomi.
– Gyere velünk csúszni! – hívta Julcsi.
A szánkó mintha meg is remegett volna örömében, és a gyerekek már húzták is kifelé, Pötyi pedig körbeugrálta őket.
Az álom születése: hogyan vágyott repülni a szánkó
A domboldalon minden gyerek a szánkójával száguldozott. Tomi és Julcsi szánkója mindig messzebb siklott, mint a többieké, mert annyira szerették. Amikor a nap lement, a gyerekek hazamentek, a szánkó pedig a fészerben maradt, és álmodozott.
– Bárcsak én is tudnék repülni, mint a hópelyhek vagy a madarak – sóhajtotta magában.
Ekkor egy kicsi hang szólalt meg a sötétben. Az egy hólégy volt, aki az ablak résein át berepült.
– Miért szeretnél repülni, kedves szánkó? – kérdezte.
– Mert szeretném látni a világot felülről. Megcsodálni a hófödte fákat, a háztetőket, s talán segíthetnék valakinek, akinek nagy szüksége van rám – válaszolta a szánkó.
Barátok segítsége: tervek és első próbálkozások
Másnap reggel a szánkó elmesélte álmát Tominak és Julcsinak.
– Repülni szeretnél? – csodálkozott Julcsi.
– De hát hogy tudna egy szánkó repülni? – nevetett Tomi, de a szeme mégis csillogott az izgalomtól.
Pötyi kutya is hallgatta a beszélgetést, és csaholva helyeselt.
– Próbáljuk meg! – mondta Julcsi. – Vágjunk neki a legmeredekebb dombnak!
A gyerekek színes kendőket kötöttek a szánkóra, mintha szárnyai lennének, és egy nagy színes sárkányt is odakötöttek a hátuljára. A kis csapat felhúzta a szánkót a legmagasabb pontra.
– Készen állsz? – kérdezte Tomi.
– Készen – súgta a szánkó, bár ezt csak a gyerekek tudták hallani.
Elindultak, és a szánkó úgy siklott le a dombról, mint még soha! A sárkány a szélben csapdosott, a kendők lobogtak, és egy pillanatra úgy tűnt, mintha tényleg repülne.
De csak egy pillanat volt. A szánkó végül puhán landolt a hóban, a gyerekek pedig nevetve borultak rá.
A nagy ugrás: amikor a szánkó szárnyra kapott
Pár nappal később csodálatos dolog történt. Aznap éjjel hatalmas hóvihar kerekedett, és a szánkó a fészer mögött maradt, mert a gyerekek nem tudták elvinni magukkal. A szél egyre erősebben fújt, belekapott a szánkóba, a hólégy pedig odasúgta:
– Most figyelj jól, szánkó, repülni fogsz!
A szél hirtelen megemelte a szánkót, huss! – és ő már a levegőben volt. Repült a falu fölé, látta a hófödte házakat, a fénylő ablakokat, sőt, még a gyerekek álmába is bepillantott.
Aztán észrevett valakit: Pötyi kutya eltévedt a hóviharban. A szánkó a földre ereszkedett, Pötyi felugrott rá, a szánkó pedig visszarepült vele a házig. Így lett a szánkó nem csak bátor, de igazi hős is.
Mit tanultunk a repülő szánkó kalandjából?
Reggel, amikor a gyerekek meglátták, hogy Pötyi épségben hazatért, mindenki nagyon boldog volt. A szánkó mesélhetett volna a nagy repülésről, de inkább csak mosolygott, és tudta, a szeretet és a barátság csodákra képes.
Azóta is, ha nagy hó esik, a gyerekek néha felfelé néznek, hátha meglátják a repülő szánkót.
Így volt, igaz is volt, még ha tündérmese is volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
