Egy különleges manó érkezése a gyerekekhez
Egyszer réges-régen, egy apró faluban, ahol a fák lombjai susogtak és a virágok egész nyáron illatoztak, élt néhány kíváncsi kisgyerek. Sári, Marci és Peti estéről estére együtt játszottak, de amikor eljött az alvás ideje, bizony egyikük sem szerette becsukni a szemét. Mindig attól tartottak, hogy unalmas lesz az álom, vagy hogy egyáltalán nem is álmodnak majd semmit.
Egyik este, amikor lement a nap és a bárányfelhők rózsaszínre festették az eget, hirtelen egy különös alak jelent meg a gyerekszoba ablakában. Egy manó volt az, fénylő zöld sapkával, kis csengőkkel a cipőjén és ragyogó mosollyal az arcán. Nagyon halkan kopogott az üvegen, majd barátságosan megszólalt.
– Szabad bejönnöm? – kérdezte csilingelő hangon.
A gyerekek először megijedtek, de aztán Sári bátor volt, és így szólt: – Gyere be, kismanó! Ki vagy te?
Az álmok birodalmának titokzatos kapui
A manó bemászott az ablakon, és leült a gyerekek ágyának szélére.
– Az én nevem Álommanó, és nagyon fontos feladatom van. Azért jöttem, hogy megtanítsalak titeket álmodni – mondta.
Peti csodálkozva nézett rá: – De hiszen mi már álmodtunk, néha repülős, néha fagyis álmokat…
Álommanó elmosolyodott: – Az igazi álmok varázslatos birodalmain át vezetnek, de csak akkor találjátok meg a kapujukat, ha elhiszitek, hogy minden lehetséges. Az álmok kapui minden este ott vannak az ágyatok mellett. Ha nyitott szívvel fekszetek le, bárhová elutazhattok.
Marci kíváncsian kérdezte: – És hogy találjuk meg ezeket a kapukat?
Hogyan segített a manó a gyerekeknek álmodni?
Álommanó előhúzott egy kis erszényt, amiben csillámpor csillogott. Egy csipetnyit hintett mindhárom gyerek párnájára.
– Csukjátok be a szemeteket, gondoljatok arra, ami a szíveteknek kedves, és képzeljétek el, mit szeretnétek ma este átélni – magyarázta.
Sári halkan suttogta: – És ha félek az álomban?
A manó megsimogatta a haját: – Sosem vagy egyedül az álomban. A szeretet mindig veletek van, és én is vigyázok rátok. Rossz álom csak akkor jön, ha elfelejtjük, hogy a jóság erősebb minden félelemnél.
A gyerekek összebújtak, és mindannyian arra gondoltak, hogy milyen jó lenne együtt kalandozni egy csodás álomban.
A gyerekek első közös álomutazása
Ahogy lehunyták a szemüket, halkan csilingelt Álommanó sapkáján a csengő, és máris egy varázslatos erdőben találták magukat. A fák levelei aranyszínben ragyogtak, a virágok szivárványszínekben pompáztak, és kedves állatok integettek nekik.
– Nézzétek, ott egy repülő unikornis! – kiáltotta Peti lelkesen, és máris felpattant a hátára.
Sári egy óriási, táncoló lepkét követett, Marci pedig egy nevető mókust simogatott meg.
A gyerekek együtt felfedezték az erdő minden titkát, és közben rájöttek, hogy minden akadályt le tudnak győzni, ha összefognak és hisznek önmagukban. Egy hatalmas, kristálytiszta tóhoz értek, ahol a víz tükrében látták magukat boldogan nevetni.
Álommanó odalépett hozzájuk: – Most már tudjátok, hogy az álomban minden szép lehet, ha szeretettel, bátorsággal és jókedvvel telik meg a szívetek.
Mi marad meg a szívünkben a manó tanításaiból?
Reggel, amikor felébredtek, a gyerekek emlékeztek az éjszakai kalandokra, és boldogan mesélték el egymásnak, mi mindent láttak. Sári megsimogatta Peti haját, Marci mosolygott, és mindannyian tudták, hogy az álmaikban mindig együtt lehetnek, és hogy a szeretet és a jóság vezetheti őket a legnehezebb álmokban is.
Azóta már sosem féltek elaludni, sőt, mindig izgatottan várták, hol találkozhatnak újra Álommanóval.
Így volt, úgy volt, mese volt! S hogy igaz volt-e, talán nem is ez a fontos – hanem az, hogy mindig őrizzük meg a szeretet és a jóság varázsát a szívünkben, ébren és álomban egyaránt.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
