Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy barátságos kis méhecske, akit mindenki csak Borinak hívott. Bori nem volt nagyobb, mint egy kavics, mégis az egész réten ismerték kedvességéről és segítőkészségéről. Reggelente, amikor a nap felkelt, Bori már szorgosan gyűjtötte a virágport, és közben mindig üdvözölte a többi állatot.
Egy nap, miközben Bori a sárga pitypangok között repkedett, észrevette, hogy a katica, Panna, a hátára fordult és nem tud felállni. „Segítség!” kiáltotta Panna. Bori azonnal odarepült hozzá. „Ne félj, segítek!” mondta Bori, és óvatosan megfordította a katicát. Panna megkönnyebbült, és hálásan nézett rá. „Köszönöm, Bori, nélküled nem sikerült volna!” Bori csak mosolygott: „Azért vagyunk barátok, hogy segítsünk egymásnak.”
Ahogy múlt a nap, Bori találkozott a félénk egérrel, Misivel, aki elvesztette a mogyoróját. „Elhagytam a kedvenc mogyorómat, nem találom sehol,” sírta Misi. „Ne aggódj, segítek megkeresni!” mondta Bori, és együtt nekiláttak keresgélni. Nem kellett sokáig kutatniuk: egy sűrű fűcsomó alatt ott lapult a mogyoró. Misi ugrándozva örült. „Te vagy a legjobb barát, Bori!” mondta boldogan.
Aznap délután a réten egy kis galiba történt. A szitakötő, Zsuzsi, beakadt a pókhálóba, és nem tudott kiszabadulni. „Jaj, segítségre van szükségem!” kiáltotta rémülten. Bori nem tétovázott, oda sietett, és finoman megrágcsálta a pókháló szálait, míg Zsuzsi ki nem szabadult. „Köszönöm, Bori! Igazán bátor vagy!” mondta meghatottan a szitakötő.
De akármennyire szeretett Bori segíteni másoknak, egyszer neki is szüksége lett a többiekre. Egy különösen szeles napon a levegő megtelt sötét felhőkkel. Bori éppen egy virágnál dolgozott, amikor hirtelen nagy szél támadt, és egy ág lesodorta őt a földre. Nagyon megijedt és kicsit be is ütötte a szárnyát.
„Jaj, most mit tegyek?” suttogta Bori félve. Ekkor meghallotta a barátai hangját. „Bori, merre vagy?” kiáltott Misi. „Borika, jól vagy?” kérdezte Panna. Hamarosan Zsuzsi is odaért, és mindhárman körülvették Borit.
„Ne aggódj, segítünk!” mondta Panna, és Misi egy kis levélből párnát készített Borinak. Zsuzsi egy csepp harmatot vitt, hogy Bori ihasson. Néhány óra múlva Bori már jobban érezte magát, és boldogan nézett a barátaira.
„Milyen jó, hogy ti itt vagytok nekem. Most már tudom, milyen jó érzés, ha mások segítenek,” mondta Bori hálásan. A barátai összenevettek: „Mindig segítesz nekünk, Bori, most rajtunk volt a sor!”
Attól a naptól fogva a réten mindenki még jobban figyelt egymásra. Segítettek, ha valaki bajba került, ha valaki szomorú volt, vagy csak társaságra vágyott. És persze Bori is újra repkedett a virágok között, de most már tudta, hogy a barátság kétirányú dolog.
A gyerekek, akik meghallgatták Bori történetét, megtanulták, hogy jó dolog segíteni másoknak, és az sem baj, ha néha mi is segítséget kérünk. A szeretet és a jóság mindig visszatér azokhoz, akik szívből adják.
Így volt, igaz volt, ez volt a mese!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
