Egyszer, réges-régen egy gyönyörű, virágokkal teli völgyben megszületett egy apró tündér. A neve Lili volt, és mindenki tudta róla, hogy különleges. Nem azért, mert nagyobb vagy szebb lett volna a többinél, hanem mert a szíve tele volt szeretettel és reménnyel. Már egészen kicsi korában is arról álmodott, hogy egyszer segíteni fog mindenkin, aki szomorú vagy elesett.
Lili órákig nézte a szivárványt, s közben arról ábrándozott, hogy elrepül a világ minden tájára, és mindenhol boldoggá teszi az embereket. Anyukája gyakran mesélte neki: „Aki szeretettel tesz jót, annak a mosolya ragyog a legfényesebben!” Lili pedig úgy döntött, hogy mindenkin segíteni fog, ha törik, ha szakad.
Amikor Lili először próbált varázsolni, nem úgy sikerült, ahogy tervezte. Egy napon egy kis pillangó jött sírva hozzá. „Eltörött a szárnyam! Most mi lesz velem?” – panaszkodott. Lili igyekezett minden tudását összeszedni, de a varázspálcája csak apró szikrákat pattogtatott, a pillangó szárnya pedig nem gyógyult meg.
Szomorúan bandukolt haza, és azt gondolta: „Talán nem is vagyok igazi tündér. Miért nem sikerül nekem?” De nagymamája megsimogatta a fejét, és azt mondta: „A jóság és a kitartás minden varázsnál többet ér. Próbáld újra, Lilikém, egyszer biztos sikerül!” Lili úgy döntött, nem adja fel, még ha most nem is járt sikerrel.
Másnap Lili találkozott két jó barátjával: Csillaggal, a bátor kismanóval és Boróka, a kedves egérrel. „Segítünk neked!” – mondta Csillag. „Gyakoroljuk együtt a varázslatot!” Boróka magával hozott egy almát, hogy azon próbálkozzon Lili. Napokig gyakoroltak, nevettek, néha bosszankodtak is, de sosem vesztették el a kedvüket.
Egy sötét este különös dolog történt. A völgy fölé vastag, szürke felhők gyülekeztek, s mindenki félt, hogy a vihar elpusztítja a virágokat és az erdei lakók otthonát. Lili rettentően félt, de amikor hallotta az állatok sírását, eszébe jutott nagymamája szava: „A jóság és a kitartás minden varázsnál többet ér.”
Lili gyorsan összeszedte magát, s barátaival együtt elindultak a rét közepére. „Próbáljuk meg együtt!” – mondta Lili. Csillag és Boróka megfogták egymás kezét, Lili pedig lehunyta a szemét, és minden szeretetét és reményét egyetlen kívánságba sűrítette: „Legyen ismét napsütés, hogy mindenki mosolyoghasson!”
A varázspálca finoman megcsillant, s hirtelen eltűntek a sötét felhők, a nap újra kisütött. Az állatok örömujjongásban törtek ki, és mindenki Lilit ünnepelte. „Sikerült!” – kiáltotta boldogan Boróka. „Lili, te tényleg igazi tündér vagy!” Lili azonban csak mosolygott, és így szólt: „Azért sikerült, mert nem adtam fel, még akkor sem, amikor nehéz volt. És ti is mindig mellettem álltatok!”
Azóta, ha valaki szomorú volt a völgyben, Lili mindig ott termett, hogy megvigasztalja. Mindenki tudta, hogy Lili nem csak tündérként, hanem igaz barátként is példát mutatott nekik. Az erdő lakói is megtanulták, hogy sosem szabad feladni, hiszen a szeretet, a hit és a kitartás minden akadályon átsegít.
Így lett Lili a völgy példaképe, akiről mindenki azt mondta: ő a tündér, aki sosem adta fel. És aki hisz a csodákban, annak egyszer minden álma valóra válhat.
Hát így volt, igaz volt, ez volt a mese!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
