Volt egyszer, messze-messze egy nagy, zöld dzsungelben egy kedves, szürke elefánt, akit Elvinnek hívtak. Elvin nem volt akármilyen elefánt: nagy fülei voltak, hosszú ormánya, és mindig vidáman integetett a többi állatnak. De Elvinnek volt egy különleges titka. Ez a titok nem volt más, mint egy furcsa félelem: Elvin rettenetesen félt a porszívótól.
A dzsungelben persze ritkán találkozott porszívókkal, de egyszer a közelben új állatkert épült, ahová Elvint is átköltöztették. Ott aztán mindenféle új dologgal találkozott: banánfagylalttal, hűs medencével, sőt, egy nagy, zöld gumilabdával is, amit imádott rugdosni. De egy nap fura zajt hallott az elefántházból. Elvin kíváncsian odasétált, és ekkor látta meg életében először a porszívót.
A porszívó hosszú csöve lassan kanyargott a földön, a gépből pedig hangos, berregő hang áradt ki. Elvin szeme kikerekedett, fülei remegni kezdtek, ormánya is megremegett az ijedtségtől. „Mi ez a szörnyeteg?” kérdezte riadtan. A gondozó, Panni, épp a sarokban takarított. „Ne félj, Elvin, ez csak egy porszívó! Segít tisztán tartani az otthonodat.” Elvin azonban hátrált egy nagyot, és reszketve bújt egy bokor mögé.
A porszívó hangja csak egyre hangosabb lett. Elvin becsukta a szemét, és arra gondolt, bárcsak valaki segítene neki. A kis majom, Miki, észrevette Elvin ijedelmét, és odaugrott hozzá. „Miért félsz, Elvin? Ez csak egy porszívó!” mondta barátságosan, de Elvin csak a fejét rázta. „Nagyon hangos és furcsa, olyan, mintha el akarna szippantani mindent.”
Miki elmosolyodott, és így szólt: „Tudod mit? Kérdezzük meg Pannit, hogy mit lehet tenni.” Miki oda is szaladt Pannihoz, és kérte, hogy mutassa meg, mennyire barátságos tud lenni a porszívó. Panni letérdelt Elvin mellé, és megsimogatta a homlokát. „Elvin, nézd csak! Ez a porszívó nem bánt senkit. Csak a koszt szedi össze. Megmutatom, milyen viccesen tudja felporszívózni a mogyoróhéjat!”
Elvin óvatosan kilesett a bokorból. Panni a porszívó szívócsövét egy marék mogyoróhéjhoz tartotta, és a héjak eltűntek a csőben. „Látod? Nem bántott meg semmit, csak segít tisztán tartani a helyet” – mondta Panni. „De ha szeretnéd, ma abbahagyom, és holnap megpróbáljuk együtt, lassan, csak annyira hangosan, hogy ne ijedj meg.”
Elvin félve, de kíváncsian egy kicsit közelebb ment. Miki is mellette állt, hogy bátorítsa. Másnap reggel Panni először csak messziről kapcsolta be a porszívót, nagyon halkan. Elvin figyelte, de most Miki is ott volt, fogta az ormányát, mintha csak azt mondaná: „Ne félj, itt vagyok!”
Elvin néhány nap múlva már egészen közel merészkedett. Sőt, egyszer még meg is érintette a porszívó csövét, és rájött, hogy nem is olyan ijesztő, mint amilyennek elsőre tűnt. Amikor a porszívó dolgozott, Elvin már csak egy picit húzta be a fülét, de azért mindig ott volt vele a barátja, Miki, aki bátorította, és Panni, aki türelmesen segített neki.
Ahogy teltek a napok, Elvin megtanulta, hogy ami először ijesztő, az nem biztos, hogy rossz is. A félelme szép lassan elillant, mert a barátai segítettek neki, és megtanulta bízni bennük. Miki mindig vele volt, hogy együtt nevessenek a porszívó furcsa hangján, és Panni minden nap mesélt neki valami újat a porszívó működéséről.
Így történt, hogy Elvin már nem félt a porszívótól, sőt, néha még játszott is vele egy picit. Azóta, ha valami újtól félni kezdett, mindig eszébe jutott, hogy egyedül nem kell bátornak lennie – a barátai és szerettei segítenek leküzdeni minden félelmet.
Így volt, úgy volt, lehet, hogy nem is volt – ez egy mese volt, az elefántról, aki félt a porszívótól, de megtanulta, hogy a szeretet, a türelem és a barátok segítségével minden félelmet le lehet győzni!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
