Volt egyszer egy különleges, hófehér nyúl, akit Nyufinak hívtak. Nyufi nem volt olyan, mint a többi nyúl a mezőn. Kíváncsi volt a világra, mindig új dolgokról álmodott, és gyakran elmerengve bámulta a csillagos eget a domboldalon ücsörögve. Nappal vidáman szaladgált a réten, este pedig a csillagokat figyelte, és arról álmodott, vajon milyen lehet hozzájuk eljutni.
Egyik este, amikor a hold különösen fényesen ragyogott, valami furcsa történt a réten. Nyufi éppen egy százszorszép mellett üldögélt, amikor hirtelen egy apró, fénylő pont pottyant le az égből, egészen közel hozzá. Nyufi először meglepődött, és óvatosan közelebb lépett. Az apró fény valójában egy igazi csillag volt! Kicsi volt, mint egy galagonya bogyó, de olyan ragyogó, hogy a fű szinte aranyszínűvé változott körülötte.
– Hát te ki vagy? – kérdezte Nyufi kíváncsian.
– Én egy csillag vagyok – csilingelte a kis fénylő jövevény. – Elvesztem az égen, és most itt vagyok a földön.
– Ne félj, én vigyázok rád! – ígérte Nyufi kedvesen, és tenyerébe vette a csillagot. Örült, hogy ilyen különleges barátra lelt, és a csillag is hálásan pislogott rá.
Eltelt egy kis idő. Nyufi mindenhová magával vitte a csillagot. Megmutatta neki a legszebb réti virágokat, együtt hallgatták a tücskök koncertjét, és együtt nézték a hegyek mögé bukó napot. Nyufi megtanította a csillagot, hogyan kell a földön játszani, a csillag pedig ragyogásával beragyogta Nyufi napjait.
Egyik este, amikor a csillag már egészen otthon érezte magát, különös dolgok kezdtek történni a réten. A többi nyúl észrevette, hogy Nyufi körül valami egészen különleges fényesség van. Először csodálkozva nézték, aztán kíváncsiak lettek, végül odamentek hozzá.
– Mi ez a fény, Nyufi? – kérdezte Tappancs, a legkisebb nyúl.
– Egy csillag – válaszolta Nyufi büszkén. – Az égből pottyant, és most vigyázok rá.
– Mi is játszhatunk vele? – kérdezték a többiek.
– Persze! – mondta Nyufi, de érezte, hogy a csillag egyre halványabban világít.
A csillag szomorúan pislogott.
– Nekem vissza kell mennem az égre, ott a helyem. Itt a földön már nem tudok fényesen ragyogni.
Nyufi nagyon elszomorodott. Már annyira megszerette a csillagot, nem akarta elengedni. De látta, hogy a csillag napról napra halványabb, szomorúbb. Ekkor összehívta a rét minden lakóját, és elmesélte, milyen fontos, hogy mindenki ott legyen, ahol igazán boldog lehet.
– Segítenünk kell a csillagunknak hazatalálni! – mondta Nyufi.
A nyuszik, a sünik, sőt a tücskök is mind segíteni akartak. Együtt addig-addig gondolkodtak, amíg egyszer csak Nyufi eszébe jutott valami.
– Ha mind összefogunk, és kívánunk egy nagyot, talán visszarepíthetjük a csillagot az égre!
Aznap este a rét minden lakója egy helyre gyűlt. Nyufi a mancsába vette a csillagot, a többiek köréje ültek, és mindenki szívből kívánta, hogy a kis csillag hazataláljon. Egyszer csak a csillag egyre fényesebb lett, majd hirtelen felröppent az égbe, és újra ott ragyogott, ahol a helye volt. Nyufi boldogan integetett utána, és a csillag még sokáig visszacsillogott rá az égről.
Ettől kezdve Nyufi minden este felnézett az égre, és tudta, hogy a csillag barátja mindig ott lesz, vigyáz majd rá. És bár már nem foghatta meg, mégis közelebb érezte magához, mint valaha.
Így hát a kis nyúl megtanulta, hogy az igazi szeretet néha azt jelenti, el kell engedni azt, akit nagyon szeretünk, mert neki ott a helye, ahol boldog lehet.
Így volt, igaz is volt, mese volt.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
