Egy régi, kicsi faluban, ahol az erdők mélyzöldek, a hegyek kékek, és a patakok csobogása hallatszik, élt néhány kedves ember. A falu lakói között régen egy titokzatos legendáról suttogtak: az erdő szélén, ott, ahol a fák már összehajolnak egymással, valahol egy sárkány lakik. A gyerekek esténként az ablakból lesték, hátha meglátnak egy villanást, vagy hallanak egy mély, barátságtalan morgást. Mindenki félt tőle, pedig igazából senki sem látta még soha.
Nóri, egy bátor kislány, mindig is kíváncsi volt erre a sárkányra. Egy nap elhatározta, hogy elmegy az erdőbe, és megnézi, igaz-e a legenda. Barátaival, Tomival és Marcival, csendben osontak át a réten. Egyszer csak, egy nagy bokor mögül valami furcsa hangot hallottak. Az első pillanatban mindannyian megijedtek, és Tominak kis híján a kezéből is kiesett a zsebkendője.
– Hallottátok ezt? – suttogta Nóri remegő hangon.
– Lehet, hogy tényleg ott van a sárkány – válaszolta Marci ijedten, de a kíváncsiság őt is előre húzta.
A bokor mögül előbukkant egy hatalmas, zöld pikkelyes lény, aki nem tűnt olyan félelmetesnek, mint gondolták. A sárkány szeme nagy volt és szomorú. Csak halk hangon szólt:
– Ne féljetek tőlem! Én sosem bántanék senkit.
A gyerekek megdermedtek. Nóri azonban érezte, hogy a sárkány nem gonosz, csak magányos. A sárkány bemutatkozott nekik:
– A nevem Zuborka. Régóta egyedül élek itt, mert mindenki fél tőlem.
– Miért vagy szomorú, Zuborka? – kérdezte óvatosan Nóri.
– Az emberek azt hiszik, hogy veszélyes vagyok, pedig csak barátokat szeretnék – felelte a sárkány, és egy könnycsepp végiggördült az orrán.
Nóri közelebb lépett, és megsimogatta Zuborka hatalmas mancsát. Tomi és Marci is bátrabbak lettek, és mindhárman leültek a sárkány mellé. Sokat beszélgettek azon a napon, és rájöttek, hogy Zuborka szeret viccelődni, szereti a virágokat, és nagyon jól énekel. A gyerekek megígérték, hogy visszajönnek hozzá másnap is.
Mindenki tudta a faluban, hogy a sárkány veszélyes, de Nóri, Tomi és Marci már nem így gondolták. Megértették, hogy nem szabad egyből ítélkezni valaki felett csak azért, mert más, vagy mert így hallották a felnőttektől. Másnap újra ellátogattak az erdőbe, és a sárkány boldogan várta őket.
Együtt számtalan kalandot éltek át. Egyszer a gyerekeknek segíteniük kellett egy elveszett kiscicát keresni, és Zuborka óriási szárnyával végigrepülte az erdőt, hogy hamarabb megtalálják. Máskor egy vihar után a patak kiöntött, és Zuborka segített hidat építeni a hatalmas kövekből, hogy a gyerekek biztonságban hazaérjenek. A bizalom minden nap egyre nőtt közöttük, a barátságuk egyre erősebbé vált.
A falubeliek eleinte furcsán néztek, amikor látták, hogy a három gyerek egy sárkánnyal barátkozik. De amikor Zuborka segített megmenteni a falu kertjét a nagy zápor után, mindenki rájött, hogy ő nem ellenség, hanem igazi barát lehet. Innentől kezdve Zuborka a falu részévé vált, és már senki sem félt tőle.
A gyerekek megtanulták, hogy a szeretet, a nyitottság és a bátorság mindennél fontosabb. Ha nem félünk megismerni a másikat, akár egy sárkány is örök barátunkká válhat. És Zuborka soha többé nem volt magányos, mert tudta, hogy mindig lesz, aki figyel rá, szereti, és szüksége van rá.
Így történt, hogy a sárkány, akitől mindenki félt, a falu legkedvesebb lakója lett. A gyerekek és Zuborka barátsága örökké tartott, mert a jó szív és a szeretet mindig megtalálja a maga helyét a világban.
Így volt, úgy volt, talán igaz se volt, de ilyen szép mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
