A szivárványfüst boszorkánya legendájának eredete
Volt egyszer egy messzi-messzi országban, túl a sűrű erdőkön és a hullámzó réteken, egy különös kis falu, ahol minden reggel harmatcseppek csillogtak a fűszálakon, és a madarak vidáman csicseregtek. Ebben a faluban éltek a gyerekek, a szülők, a nagyszülők, és valahol a közeli domboldalon, egy csöppnyi házikóban lakott a szivárványfüst boszorkánya.
Az emberek sokáig azt hitték, hogy a boszorkány csak mese, amit a szülők találtak ki, hogy a gyerekek ne bolyongjanak el a falu határán túl. De egyszer réges-régen, egy kíváncsi kisfiú, Ádám úgy döntött, meglesi a különös házikót, amelyből minden hajnalban színes füst gomolygott az ég felé.
Ki is volt valójában a szivárványfüst boszorkánya?
Ádám óvatosan közeledett a házikóhoz, és el nem tudta képzelni, ki lakhat benne. Mikor bekukucskált az ablakon, egy kedves, vidám öregasszonyt látott, aki színes virágokat dobált egy nagy üstbe, és közben halkan dúdolt. Az üstből csodálatos, szivárnyszínű füst szállt fel, amely táncolt a levegőben, majd eltűnt az ég kékjében.
Egyszer csak a boszorkány észrevette Ádámot, és mosolyogva kinyitotta az ajtót. „Gyere csak közelebb, kisfiú! Nem harapok, inkább kínállak egy kis cukros teával,” mondta kedvesen. Ádám bátortalanul belépett a házba, és kíváncsian körülnézett. A boszorkány arca barátságos volt, szeme csillogott, és a haja olyan volt, mintha minden hajszála más színű lenne – pont, mint a szivárvány.
„Ki vagy te?” kérdezte Ádám.
„Én vagyok a szivárványfüst boszorkánya,” válaszolta az öregasszony. „De ne aggódj, én nem bántok senkit. Az én varázslatom a szeretetről, a barátságról és a segítőkészségről szól.”
Milyen varázslatokhoz használt szivárványfüstöt?
Ádám csodálkozva figyelte, hogy milyen különleges dolgokat tud a boszorkány. Egyik nap, amikor egy kismadár eltörte a szárnyát, a boszorkány gyorsan összegyűjtött színes virágszirmokat, és egy csipet szivárványfüstöt fújt a kismadárra. A madárka szárnya meggyógyult, és máris tovarepült.
Máskor, amikor a falu lakói összevesztek valamin, a boszorkány egy nagy adag szivárványfüstöt eresztett a falu fölé. A füst szelíden körbeölelte az embereket, és mindenki szívébe melegséget, békét és szeretetet csempészett.
„Miért segítesz mindenkinek?” kérdezte egyszer Ádám.
„Mert a világ csak akkor lesz szép, ha jóság és szeretet lakik benne,” felelte a boszorkány, és vidáman kacsintott.
A boszorkány nyomai a magyar néphagyományban
Azóta, hogy Ádám megleste a szivárványfüst boszorkányát, a falu gyerekei sokszor keresték a domboldalon a házikót. Néha látták a színes füstöket, néha csak a madarak énekét hallották onnan. A bátor gyerekek mindig meséltek egymásnak a boszorkányról, akinek a varázslata sosem bántott, mindig csak segített.
A helybéliek történeteiben és dalaiban is megmaradt a szivárványfüst boszorkánya. Azt mondják, ha valaki reggelente színes ködöt lát a réten, az biztosan a boszorkány jóságos varázslatának a jele.
A szivárványfüst boszorkánya mai nézőpontból
Évek teltek el, Ádámból felnőtt lett, de soha nem felejtette el a szivárványfüst boszorkányát. Ha valaki szomorú volt, ő is megpróbált segíteni, egy jó szóval, egy mosollyal vagy egy öleléssel.
A gyerekek ma is hisznek abban, hogy ahol szeretet és jóság van, ott biztosan lakik egy pici darabka a szivárványfüst boszorkányának varázslatából is. És ha reggelente meglátnak egy szivárványt, arra gondolnak, hogy valaki, valahol éppen most is jótékony varázslatot szór szét a világban.
Hát így volt, igaz volt, mese volt! Emlékezzetek: a szeretet, a segítőkészség, és a barátság minden varázslatnál erősebb.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
