A farsangi hercegnő rejtélyes történetének kezdete
Egyszer volt, hol nem volt, messze-messze, egy vidám kisváros szélén állt egy régi kastély. Az ablakai télen jégvirágosak, nyáron piros muskátlisak voltak. Ebben a kastélyban élt egy kedves és jólelkű hercegnő, akit mindenki csak úgy hívott: Lili.
Lili nagyon szerette a farsangot. Minden évben nagy álarcosbált rendezett, ahová a város apraja-nagyja hivatalos volt. A gyerekek heteken át készülődtek, a felnőttek is izgatottan várták az ünnepet, hiszen tudták, hogy a hercegnő mindig meglepetéssel készül.
Egy nap Lili halkan sétált a kertben, amikor a segítője, Sári odament hozzá. – Hercegnő, mondd csak, idén milyen ruhát veszel fel a bálra? – kérdezte kíváncsian.
Miért viselt különleges maszkot a hercegnő?
Lili elmosolyodott, de csak ennyit mondott: – Az idén különleges álarcot viselek, olyat, amit senki sem látott még. Sári nagyon kíváncsi lett. – Miért lesz különleges ez a maszk? – kérdezte halkan.
A hercegnő csak titokzatosan hunyorgott. – Mert szeretném, ha idén nem ismernének rám, és mindenki a szívemmel találkozna, nem az arcommal.
Sári bólogatott, de nem értette egészen. Az egész városban elterjedt a hír, hogy a hercegnő újfajta álarcot visel majd, és mindenki találgatni kezdte, vajon milyen lehet az.
Az álarcosbál legizgalmasabb pillanatai
Eljött a farsang napja, a kastély csillogott-villogott. Csuda szép lampionok világítottak, a termet színes szalagok díszítették, és finom sütemények illata szállt mindenhol. A vendégek sorra érkeztek, mindenkinek csodás álarca volt: volt, aki tigrisnek, volt, aki pillangónak, volt, aki bohócnak öltözött.
Egyszer csak beállított a hercegnő is. Lili hófehér ruhát viselt, és egy különös, fényes maszkot. A maszk úgy csillogott, hogy nem lehetett átlátni rajta, virágok, csillagok és kis szívecskék futottak rajta körbe. Senki sem ismerte fel Lilit.
A gyerekek odaszaladtak hozzá. – Te vagy a hercegnő? – kérdezték nevetve. Lili csak meghajolt, és csendesen válaszolt: – Egy vagyok a sok közül.
Barátságok és titkok a farsangi forgatagban
Az este vidáman telt. A gyerekek táncoltak, énekeltek, sőt, még egy nagy közös játék is lett. A titokzatos hercegnő mindenkinek segített, aki elesett, mindenkin mosolyt akart látni, és mindenkit a táncba hívott. Egy kisfiú, Marci, óvatosan odalépett hozzá.
– Olyan kedves vagy – súgta halkan. – Szerintem te vagy a hercegnő!
Lili megsimogatta a fiú fejét. – A hercegnő pont ilyen lenne, igaz? Olyan, aki segít, aki szeret, aki kedves. A többiek is odagyűltek, és mind azt mondták: – Mi is így gondoljuk! A maszk mögül Lili szeme csillogott az örömtől.
A hercegnő titkának leleplezése és tanulságai
Amikor éjfélt ütött az óra, Lili megállt a teremben. – Eljött az idő, hogy eláruljam a titkom – mondta. Lassan levette a maszkját. Mindenki meglepődött, amikor meglátták, hogy valóban ő volt az álarcos hercegnő.
– Látjátok, a jószívűség, a barátság, a szeretet fontosabb, mint az, hogy ki vagyok kívül. Ma mindenkinek lehetősége volt jónak, segítőkésznek lenni úgy, hogy nem tudták, ki vagyok. Mindannyian lehetünk hercegnők és hercegek, ha a szívünkben jóság lakik – mondta mosolyogva.
A gyerekek tapsoltak, a felnőttek meghatódva néztek egymásra. Attól a naptól kezdve a kisvárosban mindenki tudta, hogy a szeretet és a kedvesség a legszebb álarc, amit csak viselhetünk.
Így volt, igaz is volt, talán nem is volt igaz, de ilyen szép mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
