Egyszer volt, hol nem volt, az erdő szélén, egy puha szalmából rakott kis házikóban élt egy malac. Nem volt neve, mert eddig sohasem volt szüksége rá. Vidáman túrt, futott, sárban fürdött egész nap, de egy dolgot nagyon hiányolt: nem volt senkije, akivel megoszthatta volna az örömét, a játékait, vagy akár egy finom répát.
Egy különösen napos reggelen elhatározta, hogy barátot keres. „Elég a magányból!” – mondta hangosan, miközben megmosta pocakját egy kis patakban. „Ma elindulok, és keresek valakit, aki szívesen játszana velem.”
Az erdő sűrűjébe vezetett az útja. Elsőként a hangos harkályhoz ért. A harkály éppen egy odvas fatörzset kopogtatott ügyesen. „Szia harkály!” – kiáltotta a malac. „Nem lenne kedved játszani velem?” A harkály azonban elfoglalt volt. „Most nem érek rá, malac, fontos munkám van, talán máskor!” – csattant vissza, és már folytatta is a kopácsolást.
A malac egy kicsit csalódott lett, de nem adta fel. Tovább ment, míg egy bokor mögött meg nem látta a fürge mókust. „Szia mókus! Lehetnénk barátok?” – kérdezte reménykedve. A mókus azonban csak a farkát csóválta. „Sajnálom, malac, most diót gyűjtök télire. Nincs sok időm a játékra.” A malac lassan tovább ballagott.
Már majdnem feladta, amikor egy tisztáson meglátott egy kicsi, szürke nyuszit, aki csendben rágcsálta a fűszálat. A malac óvatosan odament. „Szia nyuszi! Olyan magányos vagyok, szeretnék barátot találni. Nem játszanál velem egy kicsit?” A nyuszi riadtan nézett rá. „Én… én félénk vagyok…” – suttogta. „Nem nagyon szoktam barátkozni.”
A malac kedvesen elmosolyodott. „Semmi baj! Én is nagyon izgulok, mert még sosem volt barátom. De talán megpróbálhatnánk együtt…” A nyuszi egy ideig hallgatott, aztán bólintott. „Próbáljuk meg!”
Ezután kezdődött csak az igazi kaland. Első közös játékuk a bújócska volt, amiben a nyuszi nagyon ügyesnek bizonyult, hiszen könnyen elbújt a bokrok között. A malac viszont hangosan nevetett minden alkalommal, mikor nem találta elsőre.
Később, miközben együtt keresték a legfinomabb répákat, furcsa neszt hallottak. A bokor mögött egy kismadár akadt a tüskés ágak közé. A malac odarohant, a nyuszi bátorította, és közösen kiszabadították a madarat. A kismadár hálásan csiripelt: „Köszönöm, hogy segítettetek! Igazi barátok vagytok!”
Ettől a perctől kezdve a malac és a nyuszi elválaszthatatlanok lettek. Együtt játszottak, együtt segítettek másokon, és minden nap felfedeztek valami újat az erdőben.
Az állatok először furcsán nézték a furcsa párost, de hamarosan rájöttek, mennyire jó móka együtt játszani. A harkály egyik nap leugrott a fáról: „Bemehetek én is a játékba?” A mókus is felbátorodott, egyre többször csatlakozott hozzájuk.
A malac és a nyuszi megmutatták, hogy a barátság nem attól függ, ki milyen gyors, ügyes vagy hangos, hanem attól, hogy figyelünk egymásra, segítünk a másikon, és együtt minden sokkal vidámabb.
Így lett a magányos malacból a legboldogabb malac az erdőben, akinek sok-sok barátja lett, és minden nap örömmel telt. Aki egyszer csak ezt mondta a nyuszinak: „Köszönöm, hogy te lettél az első barátom!”
Hát így volt, talán igaz se volt, ilyen szép mese volt! A mese tanulsága, hogy a barátság szeretetből, figyelemből és kedvességből születik. Az igazi barátok segítik egymást, megosztják örömüket, és együtt minden akadályt könnyebben legyőznek.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
