A csillagos ég alatt, egy messzi-messzi országban, ahol a hegyek aranyban játszanak a naplementében, egy gyönyörű kis palota állt. Ebben a palotában élt Lilla hercegnő, akit mindenki csak az aranyruhás hercegnőnek hívott. Lilla már kicsi korától arról álmodott, hogy egyszer egy nagy bálon minden barátját, szomszédját, sőt még az erdő lakóit is meghívja, hogy együtt örüljenek, táncoljanak és ünnepeljenek. Szíve mélyén azt kívánta, hogy mindenki boldog legyen, és szeresse egymást.
Egy tavaszi reggelen édesapja, az öreg király így szólt hozzá: „Lilla, eljött az idő! Rendezzünk egy igazi királyi bált, amilyet még nem látott a birodalom!” Lilla szeme gyorsan felragyogott, és boldogan kiáltotta: „Ó, édesapám, ez minden vágyam! De szeretném, ha a bálon nem csak a gazdagok, hanem a szegények, a gyermekek, sőt, az erdő apró állatai is ott lehetnének.” A király mosolygott, és így felelt: „Bölcs vagy és jószívű, édes lányom. Legyen hát a bál mindenkié!”
A hír gyorsan terjedt, s a palotából száz meg száz meghívó indult útnak. Meghívót kapott Panna, a molnár lánya, s Palkó, a juhászfiú is. Eljött a tavirózsa-tavi békakirály, a mókuscsalád az erdőből, sőt még a hegyekben élő bölcs bagoly is. Lilla gondosan ügyelt arra, hogy senki ne maradjon ki a vendégseregből. „Legyen ez a bál a szeretet és az összetartozás ünnepe” – mondta gyakran a dajkájának.
A palota hamarosan ünnepi díszbe öltözött. Az ablakokra színes selymeket aggattak, az udvaron száz lámpás világított, és a kertben mézillatú virágok nyíltak. A konyhában cukrászok és szakácsok sürögtek-forogtak, készültek a mézeskalács szívecskék, gyümölcstorták és csodás limonádék. Az udvar végében a zenészek hangoltak, s a madarak is mintha hangosabban énekeltek volna azon a napon.
Lilla különösen izgult, mert egy régi, csodás aranyruhát vett elő a szekrényből, amelyet az anyukája még kislány korában varrt neki. A ruha titka az volt, hogy minden egyes aranyszálába egy jókívánságot szőtt bele a királyné. „Ez a ruha csak akkor ragyog igazán, ha aki viseli, szeretettel van mások iránt” – mondta neki anyukája régen. Ezért Lilla a bál napján nem csak a szép ruhára gondolt, hanem arra is, hogy mindenki jól érezze magát.
Este, amikor minden vendég megérkezett, csodálkozva nézték a hercegnőt, ahogy az aranyruhájában vonult végig a teremben. A kis Palkó odasúgta Pannának: „Nézd, mennyire ragyog! Biztos sok jóságot hord a szívében.” Lilla pedig kedvesen köszöntött mindenkit, és a legkisebb vendégnek is mosolyt ajándékozott.
Megszólalt a zene, és kezdetét vette a bál. Az első táncot Lilla a békakirálynak ajánlotta, aki nagyokat ugrálva próbált forogni a táncparketten. Mindenki nevetett, és tapsolt, ahogy a mókusok is beálltak táncolni. Lilla egyenként táncolt mindenkivel: volt, hogy Pannával forgott, másszor Palkóval, s néha még a kicsi egérkék is táncoltak a cipőjénél.
Az est fénypontja akkor következett, amikor Lilla észrevette, hogy egy kis nyuszi félénken áll a terem szélén. „Gyere csak, kicsi barátom, táncoljunk együtt!” – hívta oda a hercegnő. A nyuszi bátortalanul ugrált egyet, de Lilla kézen fogta, s együtt perdültek táncra.
A bál végén Lilla így szólt: „Szeretném, ha mindenki hazavinne egy darabka boldogságot ebből az éjszakából. Ne feledjétek, a szeretet és a jóság mindenkinek jár, és bármilyen ruhát is viselünk, a szívünk szeretete tesz bennünket igazán széppé!” A vendégek boldogan ölelték meg a hercegnőt, s mindenki szívében ott égett egy kis arany fény.
Így történt, hogy az aranyruhás hercegnő bálja valóban az összetartozás és a szeretet ünnepe lett, ahol kicsik és nagyok, emberek és állatok együtt örültek. Lilla pedig tudta, hogy a legszebb ruha is csak akkor ragyog, ha jóságot visel a szívén.
Így volt, úgy volt, igaz mese volt!
Így volt, úgy nem volt, ilyen szép mese volt!
Így volt, mese volt, talán nem is volt igaz.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
