Egy különleges béka születése a mocsárban
Volt egyszer, nem is olyan régen, egy zöldellő, illatos mocsár a nagy erdő közepén. Ebben a mocsárban élt sokféle kisállat: tücsök, csiga, vadkacsa, és persze rengeteg béka is. Egy nyári hajnalon, mikor a nap első sugarai éppen csak csiklandozták a harmatos nádat, egy különleges kis béka bújt elő a tó szélén. Picurka volt, de a szeme ragyogott, és ami a legkülönösebb: már születése pillanatától kezdve mosolygott.
„Jaj, nézd csak azt a furcsa békát!” súgták össze a többi békák, amikor meglátták. „Még sosem láttunk ilyet! Mindig csak mosolyog!” De a kis békát, akit később Mosolykának neveztek el, egy cseppet sem zavarta a kíváncsiság. Ő csak mosolygott, ahogy a napfény táncolt a vízen.
A mosoly titka: miért volt mindig vidám a béka?
Egy napon a bölcs öreg teknős, aki mindent tudott a mocsár lakóiról, odacsúszott Mosolykához. „Mondd csak, kis béka, miért mosolyogsz mindig?” kérdezte mély hangján. Mosolyka vidáman válaszolt: „Azért, mert szeretem ezt a világot, a tó illatát, a nádas susogását, a barátaimat. Mindenben találok valami szépet, és ez mosolyt csal az arcomra!”
Az öreg teknős elgondolkodott, aztán bólintott. „Derék dolog ez, Mosolyka. Sokan elfelejtik, hogy minden napban van valami jó.” Mosolyka csak kacagott, és egy kis pillangót csodált, ahogy az a víz fölött táncolt.
Barátságok és kalandok a tavirózsa levelein
Mosolyka hamar sok barátra tett szert. A kis tücsök, Pötöm, mindig vele muzsikált esténként a tóparton. Egyszer, amikor nagy vihar kerekedett, és a tavirózsa leveleket hajladoztatta a szél, Mosolyka hangosan nevetett: „Ugorjunk, mintha hajón lennénk, barátaim!”
Így aztán a kis békák, csigák és tücskök mind együtt ugráltak a hullámzó leveleken, és olyan jól mulattak, hogy el is felejtették a vihart. „Nem félsz, Mosolyka?” kérdezte félénken egy fiatal béka. „Nem bizony,” felelte mosolyogva, „mert együtt vagyunk, és bármilyen vihar jön, közösen könnyebb.”
Másnap a nap újra kisütött, és mindenki arról beszélt, milyen bátor és vidám kis béka Mosolyka, aki nem hagyta, hogy a nehézségek elrontsák a kedvét.
Az irigyek és a nehézségek legyőzése mosollyal
De nem volt mindenki boldog. A mocsár szélén lakott egy mogorva varangy, Károgó, akinek nem tetszett Mosolyka vidámsága. „Miért mosolyogsz mindig? Nincs itt semmi jó!” mordult rá egy napon. Mosolyka csöndben nézett rá, majd barátságosan szólt: „Gyere velünk játszani, Károgó! A barátság mindent megszépít!”
Károgó először dacosan totyogott el, de másnap mégis ott ólálkodott a tavirózsák között. Mosolyka odaugrott hozzá, és odahívta a többieket is. Pötöm tücsök muzsikált, a kis csiga versenyt csúszott a leveleken, és Mosolyka mindenkit bátorított.
Egy idő után Károgó is elmosolyodott. „Nem is tudtam, hogy ilyen jókat lehet nevetni veletek,” mondta. Mosolyka csak annyit válaszolt: „A mosoly ragadós, és mindenkinek jár egy kis boldogság!”
Mit tanulhatunk a mindig mosolygó békától?
Az évek múltak, de Mosolyka mosolya sosem halványult el. A mocsár lakói megtanulták tőle, hogy mindig van ok örömre, még akkor is, ha néha felhők borítják az eget. Ha valaki szomorú volt, csak Mosolykára nézett, és máris jobb kedve lett.
A kis béka mindenkit szeretett, senkit sem bántott, és mindig segített annak, aki nehézséggel küzdött. Így vált a mocsár legkedveltebb lakójává, és története messze földön híressé lett.
Ez hát Mosolyka, a mindig mosolygó béka meséje. Szeressük egymást, legyünk jók, és sose felejtsünk el mosolyogni, még a nehéz napokon sem!
Így volt, úgy volt, igaz volt, talán nem is volt, de ilyen szép mesét csak a szívünk írhat!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
