A napfénykapu boszorkánya: titokzatos eredete
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kedves kis falu a zöldellő dombok között, amelyet mindenki csak Szivárványvölgynek hívott. A falu határában állt egy ősi, aranyló kapu, amelyen reggelente átsütött a nap, és a fény arannyá változtatta a poros földutat is. A falubeliek ezt a különös kaput Napfénykapunak nevezték.
A Napfénykapu mögött, a sűrű erdő mélyén, kicsi házikóban lakott egy boszorkány, akit csak egyszerűen Évikének hívtak. Nem volt ő ártalmas vagy ijesztő, inkább kíváncsi és jószívű, de a felnőttek valahogy mégis féltek tőle. Pedig Évike nem tett mást, csak segített az állatoknak, gondozta a növényeket, és olykor a falusi gyerekeknek is mutatott egy-egy apró varázslatot.
Mítoszok és legendák a napfénykapu körül
A gyerekek titokban sokszor átosontak a Napfénykapun, hogy meglátogassák Évikét. Azt mondták, aki átmegy alatta, annak a szíve jó lesz, mint a napfény, és mindig örömben jár. Volt is egy mondás a faluban: „Ha eltévedsz, keresd a Napfénykaput – ott vár rád a mosoly!”
Az öregek pedig mesélték, hogy hajnalban, mikor a legelső napsugár megérinti a kaput, a boszorkány épp akkor szórja szét a falu fölé a szeretetporát, ami meggyógyítja a bánatos szíveket. Egyesek szerint ezért olyan kedvesek egymással a szivárványvölgyiek.
A boszorkány varázslatai és rejtélyes képességei
Évike boszorkánysága nem arról szólt, hogy varangyokat változtat királyfivá, vagy esőt fakaszt nyáron. Az ő varázslata abban rejlett, hogy minden nap frissen szedett virágokat tett az ablakába, és aki arra járt, mindjárt derűsebb lett.
Egy napon Palkó és Lili, két kíváncsi gyerek, bekopogtak hozzá.
– Évike néni, igaz, hogy tudsz beszélni az állatokkal? – kérdezte Palkó.
– Megtanítasz minket is varázsolni? – kíváncsiskodott Lili.
Évike mosolyogva intett, hogy üljenek le a kis kerek asztalhoz.
– A legfontosabb varázslat – mondta – az, ha jószívű vagy. Tessék, próbáljátok ki: hunyjátok be a szemeteket, és gondoljatok valakire, akit szerettek. Képzeljétek el, hogy egy fényes aranygömböt küldtök neki a szívetekből.
A gyerekek lehunyták a szemüket, és halkan kuncogtak.
– Én anyukámnak küldöm – suttogta Lili.
– Én apukámnak – mondta Palkó.
Egyszer csak, mintha a szobában is világosabb lett volna.
– Látjátok? Ez az igazi varázslat – nevetett Évike. – Ha szeretet van bennetek, minden nap fényesebb lesz.
Találkozások és történetek a helyiektől
Ettől a naptól fogva a gyerekek mindennap meglátogatták Évikét. Olykor tojást vittek neki a tyúkólból, máskor segítettek virágot ültetni a kertjében. Cserébe a boszorkány megtanította őket mézet csorgatni, teát főzni gyógynövényekből, sőt, még a tücsök hegedülését is hallhatták a füvön hasalva.
A faluban lassan híre ment, hogy Évike boszorkánysága nem félelmetes, hanem gyógyító. Amikor valaki szomorú volt, a gyerekek csak annyit mondtak: „Menj át a Napfénykapun, meglátod, minden jobb lesz!”
Egyik este a falu apraja-nagyja összegyűlt a kapunál. A nap utolsó sugarai sárgára festették a mezőt, Évike pedig egy tálka eperrel kínálta a gyerekeket.
– Látjátok, a szeretet olyan, mint a napfény – mondta halkan. – Mindenkinek jut belőle, és ha továbbadjátok, csak több lesz.
A napfénykapu boszorkányának öröksége ma
Azóta is, ha valaki Szivárványvölgybe látogat, biztosan hall a Napfénykapu boszorkányáról. A gyerekek mesélik, hogy a kapu környékén mindig melegebb a levegő, és bárki, aki áthalad rajta, egy picit jobb emberré válik.
Évike továbbra is ott lakik a kis házikóban, virágot ültet, állatokat gyógyít, és persze, a szeretet varázslatát tanítja mindenkinek, aki hozzá betér.
Így történt, hogy a boszorkány nem seprűn repült, hanem a szívekbe költözött. És a Napfénykapu is ott ragyog azóta is, ahová jókedv és békesség költözött.
Így volt, így nem volt, talán igaz, talán csak mese volt – de a szeretet varázslata valódi.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
