A tündérek világa tele van csillogással, varázslattal és megannyi titokkal, amit csak azok ismernek, akik nyitott szívvel nézik a világot. Ebben a távoli országban élt egy tündér, akit Csillagnak hívtak, mert haja mindig úgy ragyogott, mintha apró csillagok fénye szőtte volna át. Csillag nem volt olyan, mint a többi tündér. Míg társai szorgalmasan gyűjtögették a harmatcseppeket, vagy virágokat öntöztek a reggeli fényben, Csillag sokszor elmerült gondolataiban, és néha megfeledkezett a világ dolgairól.
Egyik reggel, mikor a nap sugarai éppen csak megsimogatták az erdőt, Csillag a patak partján üldögélt, lábát a hűs vízbe lógatta, és nagyokat sóhajtva álmodozott. “Bárcsak meg tudnám változtatni a világot!” – suttogta, és egy kicsiny virág is meghallotta. “Miért akarnád megváltoztatni?” – kérdezte a virág csodálkozva. “Mert úgy érzem, lehetne még jobb, még boldogabb!” – felelte Csillag.
Az erdő mélyén minden nap újabb varázslatot rejtett. A fák között mókusok ugrándoztak, kis madarak daloltak, és az apró tündérek virágokat festettek a reggeli harmattal. Csillag azonban másképp látta a világot. Gyakran figyelte, ahogy a szél susog a levelekben, vagy ahogy a napfény megcsillan a pókhálón, és elképzelte, milyen lenne, ha mindenki mindig örülne és segítene egymásnak.
Egy nap, mikor a tündérek összegyűltek a nagy tisztáson, hogy megbeszéljék a napi teendőket, Csillag halkan megszólalt: “Szerintetek lehetséges, hogy mindenki mindig boldog legyen az erdőben?”. A többiek összenéztek. “Nagyon szép gondolat, Csillag” – mondta a legidősebb tündér, Áfonya, – “de néha még a tündérek is szomorúak. Ez az élet rendje.”
Csillag elgondolkodott. Ekkor odalépett hozzá a legjobb barátja, a kíváncsi egérke, Mázli. “Ne szomorkodj, Csillag! Te vagy a legkedvesebb tündér, biztos vagyok benne, hogy a te álmaid egyszer valóra válnak!” Csillag elmosolyodott, és egy pillangó is melléjük telepedett. “Mit álmodtál mostanában?” – kérdezte a pillangó.
“Egy olyan erdőről álmodtam, ahol mindenki segít a másiknak. Ha egy virág lehajlik, egy másik virág tartja meg. Ha egy madár eltéved, a mókusok visszavezetik a fészkéhez. Mindenki szereti és támogatja egymást, sosem marad senki egyedül.” A többiek csendben hallgatták, és a történetük lassan mindenki szívét megérintette.
Másnap reggel különös dolog történt. Egy kis mókus nem találta meg az ennivalóját, amit előző este elrejtett. Csillag azonnal odasietett. “Ne félj, segítünk megkeresni!” – mondta. Hívta barátait, és együtt kutatták át az egész tisztást. Végül az egérke szimatával megtalálták a mogyorót egy bokor alatt. A mókus hálásan ölelte át Csillagot.
A hír gyorsan terjedt, hogy Csillag mindig segít, ha valaki bajba kerül. Egyre többen csatlakoztak hozzá, hogy együtt tegyék szebbé az erdőt. A madarak fészket építettek azoknak, akik elveszítették otthonukat, a tündérek virágokat ültettek a beteg növények helyére. Mindenki megtapasztalta, milyen jó érzés segíteni másokon.
Egy este, mikor a csillagok ragyogtak az égen, Csillag újra a patak partján üldögélt. Mázli mellé ült. “Látod, Csillag, az álmaid ereje tényleg megváltoztatta az erdőt!” Csillag elmosolyodott. “Nem én változtattam meg. Mindannyian együtt tettük boldoggá ezt a helyet.” Mázli bólintott. “Ez a szeretet igazi varázsa.”
És azóta, ha valaki elhaladt a tündérek erdeje mellett, mindig érezhette a szeretet és jóság különös, meleg fényét. Csillag megtanította minden lakónak, hogy az álmodozás nem csak szép gondolat, hanem valóság is lehet, ha szívből jön, és ha egymásnak segítünk.
Így volt, igaz volt, így mesélték! Ebben a mesében a szeretet, a jóság és az álmodozás ereje segítette a tündért és barátait, hogy szebbé tegyék a világot. Mert ha szeretettel fordulunk egymáshoz, még a legkisebb álom is valóra válhat.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
