Egy különleges béka története: az elszántság kezdete
Réges-régen, egy árnyas erdő szélén, egy csillogó vizű tó partján élt egy kis zöld béka, akit Fricinek hívtak. Frici nem volt se a legnagyobb, se a legerősebb béka a tóban, de volt benne valami, amit a többiek is észrevettek: soha, de soha nem adta fel semmit.
Minden reggel, amikor a nap első sugarai végigsiklottak a vízen, Frici már ott ült a parton, és nagyokat álmodozott. „Bárcsak egyszer én is át tudnék ugrani a nagy követ a tó közepén!” – sóhajtott nagyokat, miközben nézte, ahogy a bátrabb, erősebb békák könnyedén ugrálnak rajta. De Frici minden nap próbálkozott, még ha néha bele is pottyant a vízbe.
Az első akadály: amikor minden reménytelennek tűnt
Egy napon Frici elhatározta: ma sikerülni fog! Nagy levegőt vett, hátralendítette a lábait, és – hopp! – nekirugaszkodott. De most sem sikerült átugrania a nagy követ, sőt, belecsúszott a vízbe, és egészen a tó aljáig süllyedt.
Ott lent, a hínár között Frici szomorúan ült. Már-már feladta volna, amikor egy kis hal úszott oda hozzá. „Miért vagy ilyen szomorú?” – kérdezte a halacska kíváncsian.
Frici sóhajtott. „Próbálkozom, de nem megy. Lehet, hogy sosem fogok tudni átugrani a nagy követ.”
A halacska elmosolyodott. „Tudod, Frici, én sem úsztam át először a tó egyik végéből a másikba. De minden nap próbáltam, és most már megy. Ne add fel!”
Barátok és ellenségek: támogatás és kételyek között
Frici újra felbátorodott, és visszaúszott a partra. Ott azonban nem mindenki örült neki. A nagy, hangos Varangy bácsi csak nevetett rajta. „Ugyan már, Frici, te sosem fogod átugrani azt a követ. Inkább békésen üldögélj a parton!”
De Frici barátai, a kis levelibéka testvérek, összesúgtak. „Próbáljuk meg együtt, Frici!” – mondták. Így hát mindannyian sorban próbálkoztak, egymást biztatták, és nevettek is, ha valaki véletlenül beleesett a vízbe. Frici szíve megtelt örömmel, mert tudta, hogy nincsen egyedül.
A kitartás próbája: amikor a legnehezebb volt
Napok teltek el, Frici minden nap próbálkozott. Egyszer esett az eső, máskor fújt a szél, de Frici nem hagyta abba. Minden egyes ugrás egy kicsit messzebb vitte, egy kicsit bátrabbá tette. Volt, amikor elfáradt, sőt, egyszer még meg is sérült a lába, de barátai segítettek neki, és együtt gyógyítgatták.
Egy este, amikor a nap már lebukott a fák mögött, Frici úgy döntött, tesz még egy próbát. Felállt, a kis békák tapsoltak neki. „Gyerünk, Frici, menni fog!” – kiáltották.
A siker titka: miért éri meg sosem feladni?
Frici vett egy nagy levegőt, és az összes erejét összeszedte. Ugrani készült, és belül csak ennyit mondott magának: „Nem baj, ha nem sikerül, de én sosem adom fel!” Elrugaszkodott, repült, repült, és hirtelen… ott találta magát a nagy kő tetején! A barátai örömujjongásban törtek ki.
Frici boldogan nézett körbe, és így szólt: „Látjátok, ha nem adjuk fel, akkor sikerülhet, amit a legjobban szeretnénk! És nem csak az számít, hogy elérjük a célt, hanem az is, hogy közben mennyi szeretetet kapunk és adunk egymásnak.”
És attól a naptól kezdve Frici nemcsak a tó legkitartóbb békája lett, hanem mindenki példaképe is. Segített azoknak, akik szomorkodtak, és mindig emlékeztette barátait, hogy a szeretet és a kitartás együtt csodákra képes.
Így volt, igaz volt, tán mese is volt. Ez Frici, a béka története, aki sosem adta fel, és ezzel mindenki szívébe szeretetet vitt. Ha valaha is nehéznek érzed a dolgokat, gondolj Fricire, és jusson eszedbe: szeretettel, kitartással bármit elérhetsz.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
