Hóka találkozása a titokzatos hóangyallal
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú, akit Hókának hívtak. Hóka egy apró faluban élt, ahol minden télen vastag hótakaró borította a mezőket, a háztetőket és az utcákat. Hóka rajongott a télért, és alig várta, hogy hóembert építhessen, vagy hócsatát vívhasson a barátaival.
Egyik reggel Hóka kinézett az ablakon, és csodálkozva látta, hogy az éjjel rengeteg hó hullott. Felhúzta a csizmáját, sapkáját, és már szaladt is ki az udvarra. A hó vastagon fedte a földet, és minden olyan csendes volt, mintha a világ is álmodna. Hóka egyszer csak furcsa nyomokat vett észre a hóban, amelyek egy közeli erdő sarkába vezettek. Kíváncsian követte a nyomokat, s egyszer csak egy fénylő alakot pillantott meg a fák között.
– Ki vagy te? – kérdezte Hóka óvatosan.
A fénylő lény mosolygott, és így szólt: – Én vagyok a hóangyal.
A hóangyal varázslatos története és eredete
A hóangyal alakja tiszta volt, ruhája gyöngyházszínben csillogott, és hópelyhek hullottak a haja körül.
– Hogyhogy még sosem láttalak? – csodálkozott Hóka.
– Csak azok láthatnak engem, akik igazán hisznek a tél csodáiban, és akiknek jó a szívük – felelte a hóangyal, majd körbetekintett az erdőben. – Én minden télen végigjárom a világot, és segítek azoknak, akiknek szükségük van rám.
Hóka tágra nyílt szemekkel hallgatta a hóangyal meséjét. – És honnan jöttél? – kérdezte.
– Téli csillagok között születtem – mondta a hóangyal – ott, ahol az első hópelyhek megformálódnak, és ahol a szeretet melege még a legnagyobb hidegben is átjár mindent.
Hóka kívánsága: mit kérhetünk a hóangyaltól?
– Tudsz varázsolni? – kíváncsiskodott Hóka.
A hóangyal bólintott. – Igen, tudok varázsolni. De csak akkor, ha a kívánságod jó szívből jön, és nem csak magadnak, hanem másoknak is boldogságot hoz.
Hóka elgondolkodott. Eszébe jutott, hogy a szomszéd kislány, Lili, sokszor beteg, és nem tud kimenni játszani a hóban. – Azt szeretném, ha Lili is kijöhetne játszani velünk – mondta halkan.
A hóangyal arca felragyogott. – Ez nagyon szép kívánság, Hóka! Akkor most hunyd le a szemed, és gondolj Lili mosolyára!
Hóka lehunyta a szemét, és szívéből kívánta, hogy Lili meggyógyuljon. Amikor kinyitotta a szemét, a hóangyal eltűnt, de Hóka szíve tele volt melegséggel.
A hóangyal tanítása: barátság és önzetlenség
Másnap reggel Lili kopogtatott Hókáék ajtaján. Ragyogott az arca, és boldogan mondta: – Anyu azt mondta, ma már kimehetek játszani, mert jól vagyok!
Hóka örömében felkiáltott, és szaladt vele a hóba. Együtt nevetve építettek hóembert, s a többiek is csatlakoztak hozzájuk. Azóta Hóka mindig emlékezett arra, amit a hóangyal mondott: a legszebb csodák azok, amiket a jó szívvel tett kívánságok hoznak el, különösen, ha mások öröme is benne van.
Lili egy nap megkérdezte Hókától: – Te hiszel a hóangyalokban?
Hóka elmosolyodott. – Igen, hiszek. És szerintem te is találkoztál vele, amikor álmodtál arról, hogy játszhatsz a hóban.
A gyerekek attól kezdve minden télen együtt játszottak, és igyekeztek segíteni azoknak, akik magányosak vagy szomorúak voltak.
Hóka új felfedezései a hófödte tájakon
Ahogy múltak a telek, Hóka egyre több apró csodát fedezett fel. Segített a szomszéd néninek fához juttatni a házát, segített rendbe tenni az iskola udvarát, és mindig volt egy jó szava azokhoz, akiknek rossz napjuk volt.
Sosem feledte el a titkos találkozást a hóangyallal, és minden hóesésnél azt érezte, hogy a hóangyal valahol ott lebeg a közelében, szórja a hópelyheket, és figyeli őket.
Ettől Hóka szíve mindig meleg és boldog maradt, bármerre is járt. Tudta, hogy a szeretet és a jóság csodákat teremthet, akár egy hóangyal segítségével, akár anélkül.
Így volt, igaz volt, vagy talán nem is volt igaz – de ilyen szép mese volt Hókáról és a hóangyalról!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
