Mici kívánsága: hogyan kezdődött a cukorkaeső
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kicsi lány, akit Micinek hívtak. Mici egy kisváros szélén lakott, egy piros tetejű, sárga házban a szüleivel és a kedvenc macskájával, Foltossal. Egyik délután, mikor az ablakon át nézte, ahogy a szivárvány a dombokon átível, halkan sóhajtott egyet: „Bárcsak egyszer cukorkák hullanának az égből!” A kívánsága olyan titkos volt, hogy csak Foltos hallotta meg, aki dorombolva tekergett Mici lábánál.
Aznap este, mikor már mindenki aludt, Mici az álmában egy varázslatos cukorkaerdőben járt, ahol a fák gumicukorból voltak, a bokrok csokoládéból, az ég pedig eper illatú volt. Reggel, amikor felébredt, csak nevetett az álmon, és készülődött az új napra, nem is sejtve, hogy hamarosan valóra válik a titkos kívánsága.
Az első cukorkák hullása: Mici csodálkozása
Másnap reggel, amint Mici kilépett a ház ajtaján, furcsa koppanást hallott a feje fölül, majd valami puhán a tenyerébe pottyant. Egy rózsaszín cukorka volt az! Mici hitetlenkedve nézett fel az égre. Hát ott, a szivárvány tövében, tényleg cukorkák hullottak lefelé! Volt ott gumicukor, karamella, színes drazsé és csokoládé golyó is, mindegyik szép lassan, mint az esőcseppek, szállingózott le a földre.
- Ez nem lehet igaz! – kiáltotta Mici boldogan, és gyorsan zsebre dugott néhány cukorkát. Körbenézett, hátha valaki más is látja ezt a csodát, de csak Foltos ugrált lelkesen a cukorkák után.
A barátokkal együtt gyűjtött vidám pillanatok
Alig telt el néhány pillanat, Mici már rohant is az utcán, hogy szóljon a barátainak. Elsőként Annát találta meg, aztán jött Peti, majd Zsolti is. Mindannyian nagy szemekkel nézték a cukorkaesőt, majd nevetve, táncolva kezdtek cukorkát gyűjteni.
- Nézd, Mici, egy csokis nyalóka! – kiáltotta Peti, és boldogan mutatta fel a zsákmányát.
- Itt van egy citromos karamella! – csatlakozott Anna is.
- Gyűjtsünk mindenkinek! – javasolta Mici, és a barátai egyetértőn bólintottak.
Egymás után tömték zsebeiket, és gondoltak arra is, hogy a nagyival, a szomszéddal, sőt még a boltos nénivel is megosztják majd a cukorkákat. Az utcán csak úgy zengett a nevetésük, és egyre többen csatlakoztak hozzájuk, hogy együtt örüljenek a varázslatos cukorkaesőnek.
Meglepő fordulat: mi történik a városban?
Ahogy telt az idő, a cukorkák csak hullottak és hullottak. A városban mindenki örült, ám a cukorkák lassan ellepték az utakat, beborították a játszóteret, sőt még a városi kutat is. A felnőttek aggódni kezdtek: „Mi lesz, ha elcsúszunk rajta? Mi lesz, ha a madarak megeszik és megbetegszenek?” – kérdezte egyikük. Így aztán Mici és a barátai összegyűltek egy nagy kupac köré, és tanakodtak.
- Segítenünk kell összegyűjteni a cukorkákat, hogy tiszta maradjon a város – mondta Anna határozottan.
- És ne felejtsük el megosztani mindenkivel, aki nem tud eljönni! – tette hozzá Peti.
A gyerekek összefogtak, zsákokat hoztak, és még a felnőttek is segítettek nekik. Mindenki keze munkája kellett ahhoz, hogy rend legyen, és végül, napnyugtakor, már csak néhány cukorka csillogott a házak tetején.
Mici tanulsága a cukorkaeső végén
Estére Mici fáradtan, de boldogan ült a házuk lépcsőjén. A barátai mellé telepedtek, és mindegyikük zsebében lapult egy-egy színes cukorka, amit a legkedvesebb emberüknek szántak ajándékba. Mici elgondolkodott:
- Jó, hogy nem tartott örökké a cukorkaeső – mondta csendesen. – Hiszen így megtanultuk, hogy az igazi öröm abból fakad, ha megosztjuk, amink van, és segítünk egymásnak.
A barátai bólogattak, és mindannyian egyetértettek abban, hogy a közös munka és a barátság sokkal édesebb, mint a világ összes cukorkája.
Így volt, igaz is volt, mese volt! Talán igaz se volt, de ilyen szép mese kerekedett belőle.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
