Egy kicsi, zöld béka éldegélt a tó partján, ahol a nádas ringott, a víztükör csillogott, és a pipacsok pirosan mosolyogtak. Ezt a békát Fricinek hívták. Frici nem volt mindennapi béka: amióta csak emlékezett, mindig nagyokat álmodott. A legnagyobb álma pedig az volt, hogy egyszer elugorjon a szivárványhoz, ami a viharok után fényesen ívelt a tó fölött az égen.
Egy napon, amikor a nap kisütött az eső után, és a szivárvány ragyogva jelent meg a tó felett, Frici a barátaihoz fordult. – Látjátok azt a csodaszép szivárványt? – kérdezte lelkesen. – Én egyszer oda fogok ugrani, és megnézem, milyen közelről!
A többi béka csak nevetett. – Ugyan már, Frici, senki sem tud olyan magasra ugrani! A szivárvány csak egy színes ív az égen, nem lehet elérni – mondta Bence, a legöregebb béka. De Frici nem hagyta, hogy elvegyék a kedvét. – Akkor is megpróbálom! – mondta eltökélten, és meg is kezdte a gyakorlást.
Frici hosszú napokon át gyakorolta az ugrást. Mindig egy kicsit messzebbre, egy kicsit magasabbra szökkent. Közben új barátokat szerzett: Csillámot, a szitakötőt, aki a tó felett táncolt, és Lilit, a kedves kis egérlányt, aki a part mentén lakott. Ők mindig biztatták Fricit. – Nagyon ügyes vagy, Frici! – kiabálta Csillám. – Te vagy a legkitartóbb béka, akit ismerek! – mosolygott Lili.
Egy nap Frici észrevette, hogy a szivárvány egyre halványabb. – Siess, Frici! – szólt Csillám. – Most ugorj, mielőtt eltűnik! Frici összeszedte minden bátorságát, és a legnagyobbat ugrotta, amit addig valaha is tudott. Repült a levegőben, a színes fények felé.
Ahogy repült, úgy érezte, mintha a szivárvány egyre közelebb lenne, de amikor leért, rájött, hogy még mindig messze van tőle. Egy pillanatra szomorú lett, de ekkor megjelent egy különös, csillogó lény a nádas szélén. Ez a lény a szivárvány őrzője volt, aki így szólt Fricihez:
– Miért szeretnéd elérni a szivárványt, kicsi béka?
– Mert olyan gyönyörű! – válaszolta Frici. – Szeretném látni, milyen közelről, és elvinni belőle egy darabot a barátaimnak.
A szivárvány őrzője elmosolyodott. – Sokan próbálják elérni a szivárványt, de a titka nem abban rejlik, hogy odaérjünk. A szivárvány szépsége abban van, hogy összeköt minket: eső, napsütés, barátság mind együtt adják. Te már elérted a szivárványt, amikor barátaid segítettek, bátorítottak, és te is örömet okoztál nekik. A szeretet, amit adtok egymásnak, az maga a szivárvány.
Frici elgondolkodott. Ráébredt, hogy a szivárványt nem kell tényleg megfogni ahhoz, hogy a csodáját átélje. Visszaugrott a tóhoz, ahol már várták a barátai.
– Sikerült? – kérdezte Lili.
– Igen, sikerült – mondta Frici, és boldogan nézett körbe. – Nem értem el a szivárványt, de rájöttem, hogy itt van körülöttünk, amikor szeretettel vagyunk egymáshoz. A barátság, a törődés, az együtt töltött idő – ez mind-mind szivárvány a szívünkben.
Barátai mosolyogtak, és Frici megosztotta velük az új tudását. Onnantól kezdve sosem számított, hogy milyen messzire tud ugrani, mert tudta: a legszebb csoda ott van, ahol szeretik egymást.
Így volt, igaz volt, mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
