Egy különleges béka születése a nádasban
Egyszer régen, egy puha, zöld nádasban, egy kicsi béka tojás kelt ki a világra. Ez a béka más volt, mint a testvérei: csöndes helyett már a tojásban is énekelt, és amikor előbújt, első dolga volt egy halk dalt dúdolni. A nádas hajladozó levelei között gyakran lehetett hallani ezt a kis melódiát, amit a szél ringatott végig a tó felett.
Az anyukája, egy bölcs békamama, így szólt hozzá:
– Kisfiam, te igazán különleges vagy, hiszen nem félsz hangot adni az örömödnek!
A kicsi béka mosolygott, és válaszolt:
– Anya, a szívemben mindig muzsika szól! Szeretném, ha mindenki hallaná, mennyire boldog vagyok!
A béka testvérei először furcsán nézték, de aztán ők is kezdtek együtt dúdolni vele.
Az első dal, amely megváltoztatta az éjszakát
Ahogy telt az idő, eljött az első igazi béka koncert ideje. Az éjszaka csendjében, amikor a csillagok ragyogtak, a kis béka kiült egy nagy liliomlevélre, és rákezdett a saját dalára. Nem volt benne se szomorúság, se félelem, csak tiszta szeretet és öröm.
A tó vizén ringatózó halacskák mind közelebb úsztak, hogy jobban hallják, s a nádasban lakó tücskök, sőt még az álmos baglyok is kíváncsian lesték, honnan jön ez a különös dallam.
– Milyen szépen énekel ez a kis béka! – suttogta egy öreg teknős.
– Sose hallottam még ilyet – bólogatott egy sündisznó a parton.
A béka csak énekelt tovább, s úgy tűnt, mintha a csillagok is egyre fényesebben ragyognának.
A béka éneke eljut a tó többi lakójához
A következő napokban a béka daláról mindenki beszélni kezdett. Az állatok messziről is eljöttek, hogy meghallgassák. Egy szomorú kismadár, akit elhagyott a párja, a béka dala hallatán újra reményt érzett. Egy régi, mogorva hód is nevetett az egyik dalocskán, pedig már évek óta nem mosolygott.
A kis béka sosem énekelt hiúságból. Mindig csak azt szerette volna, ha a körülötte lévők jól érzik magukat.
– Mindenki különleges – mondta egy alkalommal. – És ha együtt éneklünk, még szebbé válik a világ!
Az állatok szíve megtelt szeretettel, és egyre többen csatlakoztak hozzá. Együtt énekeltek, nevettek, és a tó környékén sosem volt ilyen boldog a hangulat.
Kihívások és irigység: nem mindenki örül a dalnak
Ám akadt valaki, aki nem örült ennek a nagy boldogságnak. A nádas szélén lakott egy komor, öreg gőte, aki nem szerette a változást.
– Minek ez a sok ének, minek ez a vidámság? – morgolódott. – Régen minden csendesebb volt!
Az öreg gőte úgy döntött, hogy megtréfálja a kis békát. Egyik este, amikor a béka éppen dalra készült, a gőte elrejtette kedvenc liliomlevelét. A béka nem találta a helyét, és szomorúan nézett körbe.
– Most mit csináljak? Hol énekeljek? – kérdezte.
Ekkor a többi állat odament hozzá.
– Gyere ide hozzánk! – hívta a teknős.
– Fölmászhatsz az én hátamra! – ajánlotta a hód.
A béka rájött, hogy a dalának nem kell különleges hely, csak barátok, akik szeretik őt. Így hát a teknős hátán ülve még szebben énekelt, mint valaha.
A béka, aki hangjával reményt adott mindenkinek
Az öreg gőte látta, hogy a tréfája nem sikerült, és egy esti dalnál ő is elkezdett dúdolni. Senki sem nevetett ki, sőt, mindenki örült, hogy csatlakozott.
Az ének, amely egyetlen kis békától indult, eljutott minden szívbe. A tó körül azóta is minden este együtt dalolnak az állatok, s a béka dalától sosem félnek többé, ha szomorúak vagy magányosak.
Így lett a kis békából a tó leggondosabb, legszeretettebb lakója, aki megmutatta, hogy egy kis dal, egy kis szeretet, és a barátok összetartása csodákat tesz.
Így volt, igaz volt, mese volt! Vagy talán mégsem?
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
