Majom Bella, a kíváncsi kismajom, egy forró nyári napon csintalanul hintázott a liánokon az őserdő sűrűjében. Minden nap új titkokat fedezett fel, de a legjobban azokat a dolgokat szerette, amiket még senki sem látott. Egyik reggel azonban valami egészen különös dolog történt vele. Amikor a legmagasabb fán ücsörgött, messze a bokrok között hirtelen meglátott valamit, ami narancssárgán villant.
Odakúszott, hogy jobban megnézze, és akkor egy nagy, fényes répát pillantott meg a földön. De ez a répa nem volt akármilyen – mintha apró szárnyak nőttek volna az oldalán, és időnként picit megemelkedett a földtől. Bella nagy szemekkel csodálkozott.
– Nahát, te ki vagy? – kérdezte halkan.
A répa hirtelen megmozdult, és egy cérnavékony hang szólalt meg.
– Szia, Bella! Én Rafi vagyok, a repülő répa!
Bella először azt hitte, csak álmodik, de aztán Rafi újra a levegőbe emelkedett, és lassan körözni kezdett felette. A kismajom tapsolt örömében, és még közelebb lépett.
– Hogy tudsz repülni, Rafi? Én is szeretnék!
Rafi mosolygott, és így szólt:
– Ha igazán hiszel benne, bármi lehetséges! De először meg kell próbálnod repülni velem!
Bella izgatottan kapaszkodott rá a répa szárára, és Rafi lassan felemelkedett vele együtt a levegőbe. Halkan suhogtak a szárnyak, és Bella boldogan kacagott, ahogy a lombok fölött szálltak.
A repülés nem volt könnyű. Az első próbálkozásnál Bella annyira izgult, hogy majdnem lepottyant Rafi hátáról. De Rafi türelmes volt.
– Semmi baj, Bella! Próbáljuk meg újra! – bíztatta.
Második nekifutásra már sokkal jobban ment. Repültek a folyó fölött, a víz tükrében visszanézett rájuk a nap. Útközben találkoztak egy szomorú teknőssel, aki eltévedt. Bella odakiáltott neki:
– Ne félj, segítünk hazatalálni!
Rafi leereszkedett, Bella pedig megkérdezte a teknőst:
– Hová szeretnél menni?
– Az öreg fa alatt lakom – mondta a teknős.
Bella és Rafi együtt elkísérték őt az öreg fához. A teknős hálásan megköszönte a segítséget.
Ahogy tovább repültek, Rafi elmagyarázta Bellának, hogy a legfontosabb, hogy jót tegyünk másokkal, mert az igazi repülés a szívünkben kezdődik. Bella nagyon elgondolkodott ezen.
– Akkor én segíteni fogok, valahányszor csak tudok! – mondta büszkén.
Később egy nagy vihar kerekedett. A szél rángatta Rafit, Bella pedig nagyon félt.
– Tartsd erősen magad! – biztatta Rafi.
És Bella erősen kapaszkodott, ahogy megtanulta, hogy csak együtt lehetnek biztonságban. Amikor elállt a vihar, együtt örültek, hogy vigyáztak egymásra.
Végül, amikor visszaértek a majmok fájához, Rafi leszállt.
– Itt az idő, hogy visszamenjek a répaföldre – mondta.
Bella szomorúan nézett rá.
– Eljössz még?
– Ha szívedből segítesz másokon, mindig repülni fogsz, még akkor is, ha lábad a földön jár – felelte Rafi kedvesen.
Bella megölelte a repülő répát. Aznap este, mikor a csillagok ragyogtak a fák felett, Bella boldogan gondolt vissza a napra. Megtanulta, hogy a szeretet, a segítőkészség és az összetartás nemcsak repülni tanítanak, de szebbé is teszik a világot.
Úgy volt, ahogy volt, talán igaz sem volt, mindenesetre ilyen mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
