Egy napsütéses réten, ahol a virágok mindennap vidáman bólogattak a szellőben, született egy különleges kis méhecske. Őt Mirtillnek hívták. Mirtill nem volt olyan, mint a többi méhecske. Míg testvérei egész nap szorgosan gyűjtögették a virágport, ő gyakran álmodozva nézett fel az égre.
Egy este, amikor már minden más méhecske az otthonában szendergett, Mirtill kikandikált az üregből, és lenyűgözve nézte a csillagos eget. Csak úgy ragyogtak a csillagok, mint megannyi apró lámpás. Mirtill azt suttogta: Bárcsak egyszer eljuthatnék oda, a csillagok közé!
Másnap reggel, amikor Mirtill a réten repkedett, találkozott egy bölcs pillangóval, akit Bellának hívtak. Mirtill odaszállt hozzá, és így szólt: Te Bella, te már olyan magasra szálltál, láttad a csillagokat közelebbről? Bella mosolyogva válaszolt: Ó, Mirtill, a csillagok messzebb vannak, mint gondolnád, de az álmok repíthetnek bárhová. Soha ne hagyd abba az álmodozást!
Ettől a naptól kezdve Mirtill minden este kicsit tovább nézte az eget. Egyik este azonban nem volt egyedül. Egy kis katica, Zsófi, odaült mellé. Miről álmodozol? – kérdezte Zsófi. A csillagokról – válaszolta Mirtill. Arról, hogy egyszer elérhetem őket. Zsófi lelkesen csatlakozott Mirtill ábrándjaihoz: Én is szívesen repülnék veled! Így hát eldöntötték, hogy együtt próbálkoznak meg a lehetetlennel.
A következő napokban együtt tervezgettek. Megkérdezték a tücsköt, hogyan lehetne még magasabbra ugrani, és bújták a réten talált faleveleket, hátha azokból tudnának szárnyakat készíteni. Bella is segített nekik, hozott nekik egy pihe-puha pitypangernyőt, amitől talán magasabbra repülhetnek majd.
Eljött a nagy nap. Mirtill és Zsófi összekapaszkodtak, ráültek a pitypangernyőre, és egy fuvallatra együtt felszálltak a levegőbe. Repültek magasra, a virágok fölé, a rét fölé, egészen a legmagasabb fa tetejéig! Onnan már sokkal közelebbinek tűntek a csillagok.
Ott fenn a fa tetején Mirtill elgondolkodott. Vajon tényleg oda kell jutnom? Hiszen így is csodás dolgokat láttam az úton. Zsófi nevetett: Nézd csak, mennyi szépet láttunk együtt! Lehet, hogy az álmok nem csak a célról szólnak, hanem az odáig vezető útról is.
Hosszasan üldögéltek, nézték, ahogy a nap lemegy és az ég újra csillagoktól ragyog. Mirtill szíve megtelt szeretettel és hálával. Visszanézett a rétre, ahol barátok, kalandok és csodák vártak rájuk. Rájött, hogy a csillagokhoz nem mindig kell elrepülni, néha elég, ha álmodunk róluk, és megosztjuk az álmainkat másokkal.
Amikor visszatértek a méhkaptárba, Mirtill és Zsófi mindenki számára elmesélték a nagy utazást. A többi méhecske és katica ámulattal hallgatta a történetet. Aznap este mindenki egy kicsit tovább nézte az eget, és egy kicsit nagyobbat álmodott.
Így történt, hogy Mirtill a különleges méhecske nemcsak a csillagokról álmodott, hanem megtanulta: az út, a bátorság, a barátság és a szeretet teszi igazán széppé az életet. Minden este, amikor a csillagok felragyogtak, Mirtill hálával gondolt a barátaira, az álmaira és arra, hogy milyen jó együtt álmodni.
Így volt, igaz is volt, mese is volt! A történet megtanít minket arra, hogy sosem szabad feladni az álmainkat, de a legfontosabb az, hogy útközben szeressünk, legyünk bátrak, és segítsük egymást. Mert néha maga az út az igazi csoda!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
