Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kíváncsi kislány, akit Katica Kittinek hívtak. Kitti imádott a virágos réten játszani, ahol kacagva kergette a katicabogarakat, és néha-néha feltűnt neki, hogy a fények a fűben mintha táncolnának. Egy nap, amikor a nap sugarai aranylóan simogatták a rétet, Kitti úgy érezte, valami különleges hívogatja egy régi, vén fa tövéhez.
Amint odaért, észrevette, hogy a fa gyökerei között egy apró ajtó rejtőzik. Kíváncsi szíve hevesen dobogott, és óvatosan kopogtatott. Nagy meglepetésére az ajtó lassan kinyílt, és egy kedves hang szólt ki: Gyere csak be, ne félj, várunk rád!
Kitti összeszedte minden bátorságát, és belépett az ajtón. Azon kapta magát, hogy egy varázslatos kertben áll, ahol a virágok szivárványos színekben pompáztak, pillangók zümmögtek, és apró tündérek röpködtek vidáman.
Szia, Kitti! köszöntötte az egyik tündér, akinek csillogó szárnyai voltak. Mi vagyunk a Tündérkert lakói. Engem Tündi Tündérnek hívnak.
Kitti ámulva nézett körbe. Minden annyira szép és barátságos volt, hogy el is felejtett félni. Tündi kézen fogta és végigvezette a kert csodáin. Megmutatták neki a nevető krizantémokat, a pitypangcsengőket, sőt még egy csigaiskolát is, ahol miniatűr csigák tanultak katicabogároktól.
A Tündérkert lakói szívesen fogadták Kittit. Az apró méhecske, Züm-Züm, még egy csepp mézet is adott neki. A pillangók táncolva üdvözölték, a tücsök pedig dalolni kezdett örömében.
Egyszer csak észrevették, hogy a virágok egyik része szomorúan lekonyul. Tündi elmagyarázta: A kert csak akkor teljes, ha minden lakója boldog és segítőkész. Mostanában néhányan elfelejtették, milyen jó dolog megosztani egymással a napsütést és a vizet.
Kitti elgondolkodott, majd így szólt: Segíthetek én is? Talán, ha mindannyian összefogunk, újra boldog lehet a kert.
A tündérek, bogarak, és minden kis lakó örömmel hallgatták Kittit. A kis katica elindult a kertben, és mindenkivel beszélgetett. Megkérdezte, hogy miben segíthet, és közösen kigondolták, ki mire vágyik, mire van szüksége.
Az egyik szomorkás ibolya például nem kapott elég vizet, mert a föld alatt egy vakondtúrás elterelte a patakot. Kitti és a vakond együtt dolgoztak, hogy visszatereljék a vizet a virágokhoz. Másutt a tücsök túl sokat játszott egyedül, de Kitti rábeszélte a pillangókat, hogy csatlakozzanak hozzá a dalolásban.
Estére a kert újra élettel telt meg. A virágok felemelték fejecskéiket, a méhecskék vidáman zümmögtek, és mindenki köszönetet mondott Kittinek. Tündi Tündér szelíden megsimogatta Kitti haját: Köszönjük, Kitti! Igazi barátságot és szeretetet hoztál a kertünkbe.
Kitti boldogan búcsúzott el új barátaitól, de mielőtt elindult volna haza, Tündi egy apró, fénylő követ adott neki emlékbe. Ez a kő mindig emlékeztetni fog arra, hogy a jó szív, a segítőkészség és a szeretet igazi varázserő.
Ahogy Kitti visszatért a rétre, már tudta, hogy a szeretet és a jóság mindenhol csodát tehet, nem csak a tündérkertben, hanem a való világban is. Még sokszor visszatért gondolatban a tündérkertbe, és otthon is igyekezett kedves és segítőkész lenni.
Így történt, ahogy mondom, igaz is lehetett, meg nem is, de mégis ilyen szép mese volt Katica Kittiről és a tündérkertről.
A mese tanulsága, hogy a szeretet, a segítőkészség és a barátság mindig csodát tesz. Ez a varázslat mindenki számára elérhető, csak nyitott szív kell hozzá.
Így volt, igaz is volt, mese is volt, talán meg sem történt, de szép mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
