A tó partján, ahol a nádasok susognak, és a vízisiklók csendben suhannak el a víz tükrén, egy különleges béka született. Ez a béka nem volt nagyobb, mint egy mogyoró, de ragyogó zöld színe messziről is észrevehetővé tette. A neve Brumi lett, mert amikor csak megszólalt, a hangja olyan volt, mint egy vidám brummogás.
Brumi már egészen kicsi korától fogva különösen jókedvű volt. Amikor reggel felébredt, mindig elmosolyodott a nádas felett éneklő madarak hangjától. Este, amikor a csillagok kigyúltak az égen, a víz tükrében nézegette magát, és kacagott, ha buborékot fújt az orrával.
A többi béka kíváncsian nézte, vajon miért nevet mindig Brumi. Egyszer egy kis levelibéka, Panka, odament hozzá:
– Brumi, miért vagy mindig ilyen vidám? – kérdezte.
– Azért, mert minden napban találok valami szépet! Nézd, ma reggel például egy pillangó szállt az orromra – válaszolta Brumi nevetve, és közben vidáman ugrált egyet.
Ahogy múltak a napok, Brumi nevetése egyre messzebbre hallatszott a tó körül. Egy napon a szomszédos nádasban lakó Varangy Tódor is meghallotta a kacagást. Tódor nem volt boldog béka, inkább morcosan nézett a világra.
– Mit nevet ez a kis béka ennyit? – morfondírozott magában Tódor, miközben odasettenkedett Brumihoz.
A tó lakói is felfigyeltek Brumi jókedvére. Egy napon összegyűltek a nagy vízililiom körül, hogy megtudják, vajon mi a titka a nevető békának.
– Meséld el, hogyan lehetsz mindig ilyen jókedvű! – kérlelte őt a bölcs teknős, Matild néni.
– Igen, mondd el nekünk is! – zsongták körül a kis halacskák is.
Brumi elgondolkodott, majd így szólt:
– Tudjátok, amikor reggel felébredek, mindig hálás vagyok azért, hogy süt a nap, hogy hallom a nádas susogását, és hogy barátaim lehetnek. Sosem felejtem el megköszönni a napnak, hogy újabb csodákat hoz. És amikor valami rossz történik, keresek valami jót, például segítek másokon vagy mesélek vicces történeteket. Ettől mindig boldog leszek!
A tó lakói csodálkozva hallgatták. Volt, aki elgondolkodott rajta, volt, aki irigykedett is egy kicsit. Varangy Tódor különösen morcos lett. Úgy érezte, hogy Brumi nevetése zavarja és egy kicsit magányos is lett tőle.
Másnap reggel Brumi látta, hogy Tódor egyedül ül a tóparton. Odaúszott hozzá, és megkérdezte:
– Tódor, miért vagy ilyen szomorú? Segíthetek valamiben?
Tódor először csak morgott, de Brumi türelmesen mellette maradt. Aztán Tódor halkan így szólt:
– Nem tudok olyan vidám lenni, mint te. Nincs is senkim, aki megnevettessen.
Brumi elmosolyodott, és így felelt:
– Tudod, Tódor, néha a legjobb érzés, ha mi tesszük boldoggá a barátainkat. Nézd csak, mesélek neked egy vicces történetet!
És Brumi egy kedves mesét mesélt Tódornak arról, hogyan versenyeztek egyszer a békák és a csigák a vízben. Tódor először csak mosolygott, aztán hangosan felnevetett. Ettől Brumi is még boldogabb lett.
Ettől a naptól kezdve Brumi nemcsak magának, hanem másoknak is örömet szerzett a nevetésével és kedvességével. A tó lakói rájöttek, hogy a boldogság akkor a legnagyobb, ha megosztjuk másokkal is. Együtt játszottak, meséltek, és ha valaki szomorú volt, a többiek megpróbálták felvidítani.
Így lett Brumi, a mindig nevető béka, mindenki barátja a tóparton. A kis béka megtanította a többieknek, hogy a szeretet, a türelem, és a jókedv mindig segít legyőzni a rosszkedvet, és hogy mindenkinek szüksége van egy mosolyra.
Így volt, igaz volt, vagy talán csak mese volt. De aki hisz a nevetés és a szeretet erejében, annak biztosan mindig vidám lesz a napja!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
