Egy gesztenye különös története: az álmodozás kezdete
Volt egyszer egy apró, fényesbarna gesztenye, aki egy nagy, öreg gesztenyefa lombos ágai között éldegélt. Őt hívták Csemegének, és már kicsi korában is más volt, mint a többi gesztenye. Míg testvérei izgatottan várták az őszi szelet, amely majd a földre sodorja őket, hogy apró gyerekkezek találják meg, Csemege inkább elmerült a gondolataiban, és csillagokról, vándormadarakról meg csodás kalandokról álmodozott.
– Gyere játszani velünk, Csemege! – hívogatták a többiek. – Nézd, milyen messze tudunk ugrani, ha a szél lendít minket!
– Most nem, inkább csak nézem, ahogy a falevelek táncolnak – felelte Csemege, és elképzelte, hogy egyszer ő is táncol majd a széllel.
A fa többi lakója, a mókusok és madarak, gyakran mosolyogva figyelték, mennyire el tud révedni a kis gesztenye a gondolataiban.
Miért szeretett elmerülni a képzelet világában?
Csemegének volt egy különös tulajdonsága: minden nap újabb és újabb történeteket talált ki magának. Hol arról álmodott, hogy tengeri kalóz lesz egy dióhéj hajón, hol egy csillagfényes éjszakán repül a felhők fölött, mint egy madár.
– Miért álmodozol ennyit? – kérdezte tőle egyszer az öreg harkály, aki a szomszéd ágon lakott.
– Mert olyan sok minden van a világban, amit szeretnék látni és megtapasztalni – válaszolta Csemege. – Ha elképzelem, hogy ott vagyok, egy kicsit olyan, mintha máris ott lennék.
A harkály elgondolkodott ezen, majd bólintott.
– Igazad van, néha a képzelet többet adhat, mint a valóság. Csak sose felejts el visszatérni hozzánk!
Az örök álmodozás: vágyak és remény egy gesztenyében
Amikor eljött az ősz, Csemege végre lepottyant a földre. Kicsit félt ugyan, de tudta, hogy ez is egy kaland része. A többi gesztenye gyorsan új otthont talált: volt, akit egy kisfiú rakott zsebre, másokat a mókusok rejtettek el téli elemózsiának.
Csemege azonban egy fa tövében maradt, és nézelődött.
Egy napon egy kislány érkezett a parkba, és vidáman ugrándozva gyűjtötte a leveleket. Észrevette Csemegét, felvette, és így szólt:
– Milyen szép, fényes vagy! Elnevezlek Álomnak, mert olyan vagy, mint egy mesebeli kincs.
Csemege szíve megtelt boldogsággal. A kislány zsebében utazott tovább, és esténként, amikor gazdája elaludt, ő is újabb álmokat látott: arról, hogy egyszer majd maga is segít valakinek boldoggá válni.
Találkozások és tanulságok az útkeresés során
Ahogy teltek a napok, Csemege, vagyis Álom, új barátokat szerzett: egy színes kavicsot, egy megkopott játékautót, meg egy hímzett zsebkendőt, akik mind a kislány kincsei voltak. Nagyokat beszélgettek, és mindegyikük elmesélte, milyen vágyaik vannak.
– Én szeretnék egyszer a tengerparton lenni – sóhajtotta a kavics.
– Jó lenne újra száguldani a homokban – ábrándozott a kisautó.
Álom meghallgatta őket, és bátorította mindegyiküket.
– Soha ne hagyjátok abba az álmodozást! – mondta nekik. – Az álmokban minden lehetséges!
A kislány is hallotta néha a kincsei halk suttogását, és ettől még jobban szerette őket.
Mit üzen nekünk a gesztenye álmodozó lelke?
Egy nap a kislány egy idős néninek ajándékozta Álomot, hogy boldogabb legyen. Az idős néni ablakába tette, ahol Álom minden nap ránézhetett az égre, és tovább álmodozhatott új kalandokról.
Így lett a gesztenyéből örök álmodozó, aki mindenkit arra emlékeztetett, hogy jó dolog álmodni, szeretni és jót tenni másokkal. Mert a szeretet és a képzelet mindenhová elrepíthet, még akkor is, ha csak egy gesztenye vagy.
Így volt, igaz volt, tán nem is volt – de ilyen szép mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
