A hóember különös kívánsága: egy levél a Mikulásnak
Réges-régen, egy havas téli reggelen, mikor a fenyőágak roskadoztak a hó alatt, a kis faluban, ahol minden tél varázslatos, állt egy hóember a játszótér közepén. A gyerekek, akik előző nap építették, boldogan búcsút intettek neki, mikor hazamentek meleg kakaót inni. A hóember csendben ácsorgott, hóból formált szívével figyelte a világot, és azon töprengett, vajon mi lehet a legszebb dolog, amit egy hóember kívánhat.
Miért döntött úgy a hóember, hogy ír a Mikulásnak?
Ahogy telt az idő, egyre több hópihe hullott, s a hóember feje tele lett álmokkal és gondolatokkal. Látta, mennyire örülnek a gyerekek, amikor a Mikulás ajándékot hoz nekik. Egyik este, amikor a Hold halkan mosolygott a hómező felett, a hóember arra gondolt: vajon a Mikulás csak gyerekeknek szállít meglepetést? Vagy talán egy hóember is kívánhat tőle valamit? Ekkor elhatározta, hogy ír egy levelet a Mikulásnak.
Körülnézett, ki segíthetne neki ebben. Nem messze, egy kis veréb ugrándozott a faágon.
– Szia, kedves veréb! – szólította halkan a hóember. – Tudnál segíteni nekem levelet írni a Mikulásnak?
A veréb csipogva bólogatott.
– Persze, hóember! Mondd csak el, mit szeretnél írni!
A levél megírásának izgalmas pillanatai
A hóember néhány pillanatra elhallgatott, majd elárulta a kívánságát.
– Én nem magamnak szeretnék kérni. Látom, mennyire szeretik a gyerekek a havat, de néha, ha elolvadok, ők szomorúak lesznek. Azt szeretném kérni a Mikulástól, hogy tegyen valamit, amitől a gyerekek mindig boldogok lesznek, még akkor is, ha eljövök a tavasz idején.
A veréb csodálkozva nézett rá.
– Ez nagyon kedves kívánság. Én írok helyetted, te csak diktáld!
Így hát a veréb, egy falevél hátára írta a hóember szavait. A levél így szólt: „Kedves Mikulás! Nem magamnak kérek ajándékot, hanem a gyerekeknek. Ha elolvadok tavasszal, szeretném, ha egy apró csoda történne velük, hogy mindig mosolyogjanak, még akkor is, ha már nem vagyok. Szeretettel: A Hóember.”
Amikor a levél elkészült, a veréb a csőrébe vette, és elrepült vele messze, egészen az Északi-sarkig, ahol a Mikulás lakott.
Mikulás válasza: csoda vagy meglepetés várható?
A Mikulás éppen a kandalló mellett üldögélt, és olvasta a sok-sok levelet, amikor megérkezett a kis veréb a hóember üzenetével. Először nagyon meglepődött, hiszen ritkán kapott levelet egy hóembertől! Elmosolyodott, és így szólt a manóihoz:
– Nézzétek csak, milyen nemes a hóember szíve! Nem magának kér, hanem a gyerekek örömét kéri.
A Mikulás gondolkodott egy kicsit, majd elhatározta, hogy teljesíti a különös kívánságot. Aznap éjjel, mikor mindenki álomba szenderült, a Mikulás halkan leszállt a faluba, és minden kisgyermek párnája alá egy színes üveggolyót tett. A golyók különlegesek voltak: akik a tenyerükbe vették, mindig eszükbe jutott a téli móka, a hóember és a barátság melege. Így, amikor elolvadt a hóember, a gyerekek mégis boldogok maradtak, mert tudták, hogy a barátság és a szeretet mindig velük lesz.
Másnap reggel a hóember csodálkozva nézte a sok boldog gyerekarcot. Egy kislány odafutott hozzá, és megsimogatta a répaorrát.
– Köszönöm, hóember, hogy mindig gondolsz ránk!
A hóember mosolygott, és a szíve mélyén boldog volt, hogy segíthetett.
Mit tanulhatunk a hóember és Mikulás történetéből?
Ez a történet arról szól, hogy a szív jósága és a barátság csodákra képes. Ha mások boldogságát tartjuk szem előtt, a mi szívünk is megtelik örömmel. Mindenki lehet olyan, mint a hóember: önzetlen, kedves, és mindig gondolhat másokra is. A barátság, szeretet és a jószívűség minden évszakban velünk marad.
Így volt, úgy volt, talán igaz sem volt, de mese volt, az biztos!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
