A karácsonyfa díszítésének eredete messze vezet vissza az időben, amikor még az emberek hittek az erdő szellemeiben és a fák varázserejében. Volt egyszer egy kis falu a havas hegyek között, ahol minden évben nagy ünnepséget tartottak karácsony estéjén. Ebben a faluban élt egy kislány, Lili, aki nagyon szerette a meséket és a titkokat. Egy hideg decemberi napon, amikor már az egész falu díszítette a karácsonyfákat, Lili odalépett a nagy, zöld fenyőfához a főtéren.
„Mama – súgta oda halkan –, miért tesszük ezeket a sokszínű díszeket a fára?”
„Azért, Lilikém,” válaszolta mosolyogva az anyukája, „mert minden színnek különleges jelentése van, és a díszek segítenek, hogy a karácsonyfa igazán varázslatos legyen.”
Réges-régen az emberek azért díszítették a fát, hogy elűzzék a telet és a sötétséget, és üdvözöljék a fényt. A piros alma az életet és a szeretetet, az arany dió a gazdagságot és a boldogságot, a zöld ágak pedig a reményt jelentették. Minden család elrejtett a fán egy kis titkos díszt is, amit csak ők ismertek, hogy szerencsét hozzon a következő évben.
Lili kíváncsisága azonban nem hagyta nyugodni. Egy estén, amikor már mindenki aludt, csendben kiosont a házból, és megállt a csillogó karácsonyfa alatt. Hirtelen egy apró, fénylő manó ugrott elő a fa ágai közül.
„Szia Lili! Én vagyok Színes Manó, a karácsonyfa titkos őre. Tudod, minden színnek varázsereje van. A piros nemcsak szeretetet, hanem bátorságot is ad; az arany nemcsak gazdagságot, hanem fényt és melegséget is hoz.”
Lili ámulva hallgatta. „És a kék és ezüst díszek?” kérdezte óvatosan.
„A kék a nyugalmat és a békét hozza el, az ezüst pedig a csodákat és az álmokat,” magyarázta a manó. „Azért tesszük őket a fára, hogy mindenki szívében felragyogjon a jóság és a szeretet. Ha jól figyelsz, minden évben láthatsz új színeket is.”
Lili körbenézett, és észrevette, hogy az egyik ágon egy különösen ragyogó, lila gömb lóg. „Ez milyen szín?” kérdezte.
„A lila a varázslat és a barátság színe,” felelte Színes Manó. „A modern világban egyre több új színt is láthatsz a fákon. A rózsaszín a vidámságot, a türkiz a reményt, a fehér pedig a tisztaságot jelenti.”
„De hogyan döntsük el, milyen színek kerüljenek a fára?” tűnődött el Lili.
„Úgy, hogy azt válasszátok, amitől boldognak érzitek magatokat!” nevetett a manó. „Nincs szabály. Lehet egyszerű, lehet színes vagy egyszínű, a lényeg, hogy szívből díszítsd. A karácsonyfa akkor a legszebb, ha szeretettel és gondoskodással öltöztetik fel.”
Lili boldogan szaladt haza, és másnap reggel elmesélte a családjának az éjszakai találkozást. Együtt döntötték el, idén mindenki választhat egy kedvenc színt, amit elhelyez a fán. Így lett a karácsonyfájuk színesebb, mint valaha, mert minden dísz egy-egy családtag örömét, álmait és szeretetét őrizte.
Amikor eljött a szentestéje, Lili és a családja a fa alatt álltak, és a fényekben minden szín ragyogott. A falubeliek is csodájára jártak a különleges fának, és Lili elmesélte nekik Színes Manó titkait. A gyerekek új színeket kerestek, és minden évben még szebb lett a falu karácsonyfája.
A karácsonyfa színei megtanították nekik, hogy mindenkiben ott lapul a szeretet, a kedvesség és az összetartozás varázsa. Nem számít, milyen díszek kerülnek a fára, a legfontosabb, hogy örömmel és jósággal díszítsék, mert ettől lesz igazán ünnepi és különleges a karácsony.
Így volt, úgy volt, igaz volt, tán nem is volt, ilyen volt ez a mese!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
