A kisgyertya álma: hogyan szeretett volna fényt adni
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisgyertya, aki egy öreg, poros fiókban lakott több társával együtt. A többi gyertya mind nagyobb és fényesebb volt nála, színes ruhába öltöztek, selyemszalaggal díszítették őket, és mind arról álmodoztak, hogy egyszer majd ragyogó fényt adnak valakinek egy szép ünnepen. De a kisgyertya más volt. Ő csak egyszerű, fehér gyertya volt, picike, és senki sem figyelt rá igazán.
Minden este, amikor a ház elcsendesült, a kisgyertya csendesen sóhajtott. – Bárcsak én is világíthatnék! – gondolta. – Szeretnék fényt adni a sötétségben, hogy senki ne féljen, hogy mindenki örüljön, amikor rám néz. Ez volt a kisgyertya legnagyobb álma.
Első próbálkozások: amikor a láng gyengén pislákol
Egy napon aztán kinyílt a fiók, és valaki kivette a kisgyertyát. Egy kedves kislány keze volt az. – Nézd csak, anya, milyen aranyos! – mondta, és a gyerekszoba asztalára tette a kisgyertyát.
Amikor este lett, a kislány anyukája meggyújtotta a kisgyertyát. Kis láng jelent meg a tetején, alig pislákolt, de a kisgyertya boldogsága határtalan volt. – Végre világíthatok! – gondolta. Ám a többi gyertya a polcon nevetett rajta. – Nézd, milyen gyenge a fénye! – súgtak össze. A kisgyertya ekkor elszomorodott, és a lángja még kisebb lett.
Találkozás a nagy gyertyákkal és a remény elvesztése
Másnap ünnep volt a házban; minden nagy gyertyát elővettek. A kisgyertya is ott volt az asztalon, de a hatalmas, díszes gyertyák mellett egészen elveszettnek tűnt. – Te soha nem leszel olyan fényes, mint mi – mondta egy aranyszínű gyertya fennhangon. – Csak egy kis, egyszerű gyertya vagy. A kisgyertya szomorúan hajtotta le a fejét, s úgy érezte, sohasem fog igazán világítani. Már-már elaludt a lángja.
Egy barátság ereje: új bátorság a sötétség ellen
Aznap este azonban váratlan dolog történt. Egy hang szólalt meg mellette. – Ne szomorkodj, kisgyertya. Én szeretem a te fényedet. – Egy pici plüssmackó ült az asztal szélén. Barátságosan mosolygott, és közelebb húzódott a kisgyertyához. – Amikor világítasz, nem félek a sötétben. Sőt, a te fényed a legmelegebb mind közül – mondta biztatóan a maci.
A kisgyertya meglepődött, és halkan megkérdezte: – Tényleg neked is tetszik a fényem? A plüssmackó bólintott. – Igen, mert a fényedben szeretet van, és az világít a legszebben. A kisgyertya szíve megtelt örömmel, és a lángja erősebb lett, mint valaha.
A kisgyertya fénye: hogyan világította be a szobát
Az éjszaka csendjében a kisgyertya lángja egyre nagyobb lett. Meleg, arany fénye táncolt a falakon, és betöltötte a gyerekszobát. A kislány, aki megpillantotta, boldogan kiáltott fel: – Milyen szép ez a kisgyertya! Olyan jó itt lenni a fényében!
A többi gyertya elcsendesedett, és a nagyok közül is többen elámultak. – Micsoda meleg és vidám fény! Nem is gondoltuk volna, hogy egy kisgyertya ekkora örömet okozhat. A kisgyertya boldogan világított egész este, és tudta, hogy nem a nagyság számít, hanem az, hogy jószívvel adja fényét.
Azóta, ha este lett, a kisgyertya mindig világíthatott. Nem törődött azzal, hogy mekkora, mert tudta, hogy ha szeretettel világít, akkor mindig szép fényt ad. A plüssmackó pedig minden este mellette ült, és együtt örültek a fénynek.
Így volt, igaz is volt, ez volt a mese! A történetből megtanulhatjuk, hogy nem számít, milyen kicsik vagyunk – ha jószívűek vagyunk, és segítünk másoknak, a fényünk mindenkinek örömet okozhat.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
