Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy aprócska piros katica, akit mindenki csak Katinak hívott. Kati nem volt hétköznapi katica, hiszen őt jobban érdekelte a világ minden más bogarainál. Kati mindig kérdezett valamit: hol a nap, miért kék az ég, miért csillog a harmat a fűszálakon, vagy hogy miért repülnek olyan gyorsan a szitakötők.
Egy derűs reggelen a rét közepén üldögélt, amikor megpillantotta barátját, a tücsköt. „Tücsök, te miért zenélsz éjszaka?” – kérdezte kíváncsian.
A tücsök nevetett egyet, majd azt felelte: „Azért zenélek, hogy ne féljem a sötétet, és hogy a többi tücsök is rám találjon.”
Kati elmerengett a válaszon. „Tehát a zene nemcsak szép, hanem bátorít is másokat?” – kérdezte. A tücsök bólintott, majd tovaugrált.
De Kati nem állt meg itt. Szeretett volna mindent tudni a világról, így odasétált az öreg, bölcs csigához, aki mindig lassan és komótosan haladt. „Csiga bácsi, te miért vagy ilyen lassú?”
A csiga elmosolyodott. „Azért, mert így minden szépséget megláthatok magam körül. Ha sietnék, sok mindenről lemaradnék.”
Kati elgondolkodott. Vajon tényleg jobb minden gyorsan csinálni, vagy néha érdemes megállni és körülnézni? Ezen töprengett, miközben észrevette, hogy a rét szélén egy szomorú pillangó üldögél.
Odasétált hozzá. „Miért vagy szomorú, pillangó?”
A pillangó sóhajtott. „Elvesztettem a testvéreimet, és most egyedül érzem magam.”
Kati ránézett, majd így szólt: „Ne félj, én itt vagyok. Barátok lehetünk?”
A pillangó mosolyogni kezdett, s Kati mellé telepedett. Együtt nézték a lemenő napot, s a pillangó már nem volt magányos.
A rét többi lakója először furcsán nézett Kati kíváncsiságára. A hangyák például összesúgtak a fűben. „Minek ennyit kérdezni? Minek kutatni mindent?” – dohogtak.
Ám amikor látták, hogy Kati minden kérdésével csak segít, barátságot keres, és sosem bánt, egyre többen kezdtek beszélgetni vele.
A méhecske egyszer így szólt: „Kati, téged minden érdekel. Igazán csodálatos, hogy mindent meg akarsz tudni!”
Kati elmosolyodott: „Szeretek kérdezni, mert így lesz több barátom, és így tudok segíteni másoknak is.”
Egy nap hatalmas vihar támadt a réten. A bogarak féltek, hová bújjanak. Kati eszébe jutott valami. „Hangya barátom, hol szoktatok elbújni a vihar elől?”
A hangyák megmutatták az üregüket, és minden bogár befért a bejárathoz. Így senki sem ázott meg. Amikor elállt az eső, mindenki hálás volt Katinak, amiért mindig kérdezett, és ezért tudta, hol kereshetnek menedéket.
Másnap reggel mindenki együtt örült a napsütésnek. A tücsök muzsikált, a pillangó táncolt, a csiga mosolygott. Kati boldog volt, mert megtanulta, hogy a kíváncsiság segít jobban megismerni a világot és egymást.
Így telt a nap, Kati pedig tovább kérdezgetett: „Miért illatos a virág? Miért repül a madár?” Mindig talált valakit, aki szívesen válaszolt neki, és minden válasz után új barátság született.
A rét lakói megtanulták, hogy nem baj, ha valaki sokat kérdez. A kérdésekből megértés, a megértésből szeretet születik. Kati, a kis katica, aki mindig kérdezett, összekötötte az erdő és a rét valamennyi lakóját, mert szívéből jött minden kérdése.
És ha kíváncsi vagy, vajon Kati most is kérdez-e, csak nézz körül a réten, talán hallod a csilingelő hangját.
Így volt, igaz volt, mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
