A napkorona manói

A napkorona manói apró, láthatatlan energiagömbök, melyek a nap felszínén táncolva befolyásolják a csillag életét. E különleges lények nélkül nem lenne napkitörés vagy sarki fény sem.

Esti mese gyerekeknek

Kik azok a napkorona manói és honnan származnak?

Egyszer, nagyon-nagyon régen, amikor még az emberek álmaiban is mesebeli lények jártak, a Nap koronájában apró, mosolygós manók éltek. Őket nevezték a napkorona manóinak. Senki sem tudja pontosan, mikor születtek, de talán akkor, amikor az első napsugár először simogatta meg a Földet. A napkorona manói olyan aprócskák voltak, hogy egy pitypang bóbitáján is hintázhattak volna, ha éppen úgy tartja kedvük.

A manók a ragyogó Nap legmagasabb peremén, a fénykoszorúban laktak, amelyet csak a nagyon kíváncsi szemek láthatnak, ha hunyorognak egy kicsit. Azt mesélik, a napkorona manói minden egyes reggel szivárványhidakon csúszkálnak le a Földre, hogy elhozzák a világosságot, melegséget, szeretetet és örömet minden kis élőlénynek.

A napkorona manóinak varázslatos képességei

A napkorona manói nemcsak szépek és kedvesek, hanem különleges varázslatos képességekkel is rendelkeznek. Minden manó tud nevetést festeni a felhőkre, és mosolyt varázsolni a virágokra. Napfény ujjacskáikkal megpödörik a levelek szélét, hogy azok édesen csillogjanak a hajnalban. Ha valaki szomorú vagy magányos, a manók titokban ráhintenek egy pici napfényt a szívére, amitől megmelegszik és jobb kedvre derül.

Egyikük, Napvirág manó, különösen ügyes volt abban, hogy megtalálta a bánatos gyerekeket. Egy reggel például így szólt barátjához, Sugárkához:
– Nézd csak, ott ül egy kisfiú a kert sarkában! Olyan szomorúnak tűnik.
– Gyorsan, vigyünk neki egy színes napsugarat! – javasolta Sugárka, és máris siettek lefelé a fénypalotából.

Hogyan élnek és dolgoznak a napkorona manói?

A napkorona manói hajnaltól alkonyatig szorgalmasan dolgoznak. Minden reggel együtt ébresztik a napot egy vidám dalocskával, amit csak ők ismernek. A nap első sugarain együtt hintáznak, majd elindulnak, hogy fényt, melegséget, szeretetet és játékosságot vigyenek a világ minden szegletébe.

Van, aki a virágokat ölelgeti, hogy azok szebben nyíljanak, más a madarakat vidítja, hogy kedvük legyen énekelni. A legkisebb manók a harmatcseppekkel játszanak, s apró napcsókokat ragasztanak rájuk, hogy azok még fényesebben szikrázzanak a reggeli fűszálakon.

Néha, amikor valami különösen nehéz feladatuk akad, összefognak, és közösen gondolkoznak. Napvirág manó például így szólt:
– Látjátok azt az elázott kismadarat ott a bokor alatt? Segítsünk neki megszáradni!
– Jó ötlet! – kiáltották a többiek, és köré gyűltek, együtt sugároztak rá egy kis napfény-melegséget, míg a madárka újra fel tudott repülni.

A napkorona manóinak szerepe a néphagyományban

A régi időkben, főleg amikor a gyermekek még sokat játszottak a szabadban, gyakran suttogtak egymás közt a napkorona manóiról. Azt mondták, ha valaki nagyon szeretné látni őket, csak hunyorítani kell, miközben felnéz a nap felé (de csak egy pillanatra, nehogy megfájduljon a szeme), és ha szerencséje van, megpillanthat egy aranyló manót a fényben.

A nagymamák és nagypapák is szívesen meséltek a manók jóságáról. Úgy tartották, hogy ha valaki szeretettel és jókedvvel fordul másokhoz, az bizonyára a napkorona manóinak a barátja. Így a gyerekek is igyekeztek sokat mosolyogni, segíteni egymásnak, hátha egyszer meglátogatja őket egy manó.

Mesék és legendák a napkorona manóiról gyerekeknek

Egy meleg nyári délután, amikor a mezőn mindenki szunyókált, a napkorona manói játékra hívták a gyerekeket. Csillámló napsugarat fontak, és azt mondták:
– Játsszunk együtt! Ha összefogtok, a fényünk még ragyogóbb lesz!
A gyerekek kézen fogták egymást, és körbeálltak. A manók közéjük repültek, és együtt táncoltak a réten. A végén mindenkinek jutott egy csipetnyi napfény a zsebébe, amitől egy hétig mindenki jókedvű maradt.

Este, amikor a nap lement, a manók visszamásztak a koronába, de előtte még megsúgták a gyerekeknek:
– Ne feledjétek, a szeretet és a jókedv mindenkiben ott ragyog, csak elő kell csalogatni!

Így volt, igaz volt, talán nem is volt, de ilyen szép mese volt!
A mese megtanít arra, hogy a szeretet, a segítőkészség és az összefogás minden szívet felmelegít. Ha mi is jóságot és fényt viszünk mások napjába, talán egyszer megpihen a vállunkon egy apró napkorona manó is.




Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.