A Télapó elveszett csizmája: hogyan történt meg?
Egyszer volt, hol nem volt, messze, az Északi-sarkon, ahol a hópelyhek úgy táncolnak, mint a vidám gyerekek a játszótéren, élt a jókedvű Télapó. Egy hideg, havas reggelen, néhány nappal Mikulás napja előtt, Télapó nagy készülődésben volt. Ajándékokat csomagolt, listákat ellenőrzött, és közben jóízűen nevetgélt a manókkal.
Ahogy felhúzta vastag, piros kabátját, és a szakállát igazgatta, hirtelen észrevette, hogy nincs meg az egyik csizmája. „Hát hová tűnhetett az én kedvenc, régi csizmám?” – csodálkozott hangosan. A manók abbahagyták a munkát, és köré sereglettek. „Biztosan csak elgurult valahová!” – mondta Csuporka manó. „Lehet, hogy a rénszarvasok között felejtetted?” – tűnődött Pöttyös.
Az első nyomok: ki találta meg a csizma nyomát?
Miközben mindenki kereste a csizmát, kint a hóban, a kis Lili, aki éppen az Északi-sarkra látogatott, furcsa nyomokra lett figyelmes. „Nézzétek, milyen nagy lábnyomok ezek!” – kiáltotta. Ott voltak, hatalmas, csizmás lenyomatok a havon, amik egyenesen a rénszarvasistálló felé vezettek.
Lili izgatottan szaladt vissza Télapóhoz. „Télapó bácsi, megtaláltam a csizmád nyomát!” Télapó felvidult, és megköszönte a segítséget. „Köszönöm, kicsi Lili! Ilyen éles szemmel még a manók sem rendelkeznek.” Ezután mind együtt indultak el a nyomokat követve, nagy-nagy kíváncsisággal.
A manók és a gyerekek közös nyomozása
A nyomozás során mindenki hozzátette a maga ötletét. „Talán a hóemberek csenték el!” – tippelte Zizi manó. „Vagy esetleg a huncut Zimankó, aki szeret tréfálkozni” – vetette fel Lili. Ahogy követték a nyomokat, találkoztak Morzsa kutyussal, aki izgatottan szimatolt a hóban.
„Morzsa, te is segítesz keresni?” – kérdezte Télapó. „Vau-vau, persze!” – ugatta Morzsa, és már futott is előre. A nyomok egy havas dombhoz vezettek, ahol egy kis manó sapka hevert a földön. „Itt biztosan történt valami!” – mondta Pöttyös.
Mindenki leült egy percre, hogy átgondolják a helyzetet. „Talán valaki elvitte megjavítani a csizmádat, Télapó!” – mondta Lili, mire a manók bólogattak. „Vagy talán valaki csak kölcsönvette egy hógolyócsatához” – folytatta Csuporka.
Meglepő fordulat: ki segített a csizma megtalálásában?
Ahogy így beszélgettek, egyszer csak neszt hallottak a hókupac mögül. Előugrott egy szürke kis mókus, a manók kedvence. „Szervusztok! Én vittem el a csizmát, de csak azért, mert egy madárfióka nagyon fázott a hóban, és betakartam vele” – magyarázta a mókus szégyenlősen.
Télapó elmosolyodott. „Nagyon kedvesen viselkedtél, mókuska! Milyen jó, hogy segítettél a madárkának.” Lili odafutott a csizmához, és meglátta benne a puha, pihe-puha madárfiókát, aki már édesdeden aludt.
Mindenki örült, hogy a csizma meglett, és még nagyobb volt az öröm, hogy a jó cselekedetek összehozták őket. Télapó megsimogatta a mókust, és így szólt: „Az igazi ajándék mindig az, amit jóságból adunk másoknak.”
Tanulságok: mire tanít minket Télapó elveszett csizmája?
A gyerekek, a manók, a mókus és Télapó együtt visszasétáltak a házhoz. Télapó újra felhúzta a csizmáját, és boldogan folytatta az ajándékcsomagolást.
Ezen a napon mindenki megtanulta, hogy ha összefogunk, észrevesszük, ha valakinek szüksége van segítségre, és jószívűek vagyunk, akkor a legnagyobb problémák is megoldódnak. Még Télapó elveszett csizmája is hazatalál, ha szeretet és segítőkészség vezeti az útját.
Így történt, lehet, hogy igaz sem volt, de ilyen egy igazi, szeretetteljes mese!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
