Egy különös éjszaka: a csillag fénye elhalványul
Volt egyszer egy kicsi manó, akit Benőnek hívtak. Benő egy erdő szélén lakott, egy diófa alatt álló, aprócska házban. Nagyon szerette nézegetni az eget, amikor leszállt az este. Minden este kiült a háza elé, és csodálta a ragyogó csillagokat. De egy különös éjszakán, ahogy Benő feltekintett az égre, valami szokatlant vett észre. Az egyik csillag, amelyik mindig a legfényesebben világított, most halványan pislákolt, mintha el akarna aludni.
Benő összeráncolta a homlokát, és hangosan így szólt: Vajon mi történt veled, csillagocska? Hiszen te mindig annyira fényesen ragyogsz! A csillag csak gyengéden hunyorított vissza rá, mintha nagyon fáradt lenne. A kis manó szíve megtelt aggodalommal, és úgy döntött, tenni fog valamit.
A kis manó elhatározza, hogy segít a csillagon
Benő nem tudott nyugodtan aludni. Az egész éjszakát az ágyában forgolódva töltötte, mert folyton csak a halvány csillagra gondolt. Reggel, ahogy felkelt, elhatározta, hogy segít a csillagon, bárhogy is sikerül. Elővette hát a manók varázskönyvét, amit a nagyapjától örökölt. Lapozgatva a könyvet, megakadt a szeme egy különleges varázsigén, ami az égi ösvények megnyitásáról szólt.
„Ez lesz az!” — kiáltotta Benő izgatottan. Gyorsan összeszedte a legfontosabb manó-szerszámait: egy apró kalapácsot, néhány fényes szeget, és egy marék csillagport. A varázskönyvet is a zsebébe tette, hátha még szüksége lesz rá útközben.
Varázslatos utazás az égbolt titkos ösvényein
Amint leszállt az este, Benő felmondta a varázsigét, és hirtelen előtte feltárult egy titkos, fénylő ösvény az ég felé. Meglepetten látta, hogy az ösvény mellett színes, táncoló fények ugrándoztak, mintha örülnének a látogatónak.
Benő bátran lépett előre. Olyan csodákat látott, amilyenekről álmodni sem mert: táncoló holdfény-pillangókat, égi harangvirágokat, és kedves felhőmanókat, akik integetve köszöntötték. Az út végén, egy aranyhídon átkelve, végre odaért a halványan pislákoló csillaghoz.
A csillag szomorúan nézett Benőre. Miért jöttél ide, kis manó? — kérdezte halkan. Benő bátor mosollyal így felelt: Azért, mert segíteni szeretnék neked. Nem jó, ha egy csillag szomorú vagy fáradt! A csillag hálásan hunyorgott, és engedte, hogy Benő közelebb lépjen.
Bátorság és ügyesség: a csillag megjavítása
Benő először meghallgatta a csillag panaszát. Elmondta, hogy az egyik csillagszög kiesett belőle, és így nem tud olyan fényesen ragyogni, mint régen. Benő elővette az aprócska kalapácsát, és a fényes szegeket. Óvatosan dolgozni kezdett, miközben így szólt a csillaghoz: Ne félj, minden rendben lesz! Közben egy pillangó is odarepült segíteni, és egy felhőmanó tartotta a fényt, hogy Benő jobban lásson. A manó csillagport szórt a sebre, és finoman visszaütögette a csillagszeget a helyére.
A csillag hirtelen megremegett, majd egyre fényesebben kezdett el világítani. Benő arca kipirult az örömtől. Sikerült! — kiáltotta, és a csillag nevetve sugárzott vissza rá. Nagyon köszönöm neked, Benő! Most már újra ragyoghatok az égen, hogy mindenki lássa a fényemet!
A megjavított csillag újra fénylik az égen
Benő elbúcsúzott új barátjától, a csillagtól, és az égi ösvényen visszaindult a földre. Az erdő szélén már várta őt sok kedves állatbarátja, akik ámulva nézték, ahogy az égen újra a legfényesebben ragyog az ő kedvenc csillaguk. Mostantól minden este, mikor Benő kiült a háza elé, boldogan nézett fel a csillagra, mert tudta: egy kis bátorsággal, szeretettel és segítőkészséggel még a legtávolabbi csillag is megjavítható.
Ez volt hát a mese Benőről, a kis manóról, aki megjavította a csillagot. Így igaz, így volt, vagy talán nem is volt – ilyen szép a tündérmese világa!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
